Ne legyen nagyobb a képek mérete 1024X768-nál!
-
#263086
Fogalmam sincs hogy érték el az üzlet visszacsinálását. Az tény, hogy a szülők napokig kint voltak és "intézkedtek". Akkor nagyjából 700-1000 DM volt a fizetésük az éttermeseknek. Ebből szerintem simán meg tudta venni. Mivel nekem nem volt a kollégám, csak sejtem, hogy volt a srácnak valami "kábele", hogy ezt a melót megkapta. Frissen végzett szakmunkás képzőből kikerült szakács és egy magyar étterem, külföldön dolgozó alkalmazottja volt.
De tulajdonképpen az egész sztorinak inkább a BMW volt a lényege. Nekem is tetszett, sőt manapság is tetszik ez a típus (pedig nem vagyok BMW rajongó), valahogy azt az "IGAZI, NAGYBETŰS BMW"-t testesíti meg nálam. De az is tény, ha egy ilyet látok, az említett sztori is beugrik róla.
Lehet, hogy az irigység dolgozott bennem. Bár ezt kétlem. Én akkoriban vettem a saját, első autómat, egy FIAT Regata 1,7 D-t. Az nem volt egy 6-os Cápa. Nem volt szép, nem volt felkapott, "csak a német autó a jó autó" elveknek sem felelt meg. Viszont 1,5 évesen tudtam megvenni, elég jó állapotban. Takarékos volt, lehetett bele pakolni. Nem mondom, az is igaz, nagyon olcsón tudtam tankolni. Ez nekem akkor sokat számított. Villogni nem lehetett vele. Még is szerettem azt a csúfságot. Mondom, lehet, féltékeny voltam a Cápára. De vígasztaltam magam, az enyém fiatalabb és kevesebbet eszik. Amúgy 25 voltam amikor megvettem, nem igazán szóltak bele a szüleim, hogy milyen autót, mennyiért veszek, hiszen én dolgoztam megérte. Azért Apu szívesen felajánlotta a segítségét, amikor a használt piacon nézegettem az autókat. Valami '80 körüli évjáratú V8-as (?) diesel Oldsmobilról azért lebeszélt. Pedig győzködtem ám rendesen: "- Apu! Ez diesel, nekem nem lesz gond a tankolása, a javítása!" Még is voltak észérvei a FIAT mellett. Szóval nem gond az ha az első autó vásárlásnál kap egy kis segítséget az ember. A srácnál csak az időzítéssel, a sorrenddel volt gond.