Szilasz#14
Szerintem F...ság az egész. Ha az ember tudatánál van a cselekedeteinek, s feltudja mérni mit miért tesz, akkor teljesen mindegy, hogy bambúlja a TV-t, netezik, könyvet olvas, festeget, vagy akármi. Ha elmerül az ember valamiben, s élvezi akkor addig foglalkozik vele, míg kedve van. Mert az ember egyszer mindenbe beleun, legyen az bármilyen jó dolog.. Igaz ezt hosszabíthatják a külső jó/rossz belső/külső körülmények, stb...
Másszóval, ha az ember képes arra, hogy feldolgozza magában az érzéseit, meg a történéseket, akkor nem tud kialakúlni semmilyen függőség, s az öngyilkosság gondolata se jut az eszébe.
Ez persze csak az én véleményem, melyet nem támaszt alá semmmiféle tudományos blabla. Az pedig tény, hogy a pszihómókusoknak a szakmai ártalma, az az, hogy túl dramatizálnak mindent, s néha elfelejtik: emberek vagyunk, s így nem lehet sablonosítani. Mindenki vegyes, más, és más... Imádom a filozófiát :))