-
#9876
Nem akarlak bántani vagy kötözködni, de vagy már olyan szinten a sportban hogy megérje hozzányúlni? (Tényleg nem támadásból)
Egyébként ugyanolyan cipőben járunk, csak nekem anyám orvos, PAPíRON... és azért mondom ezt, mert sokszor rendkívűl megrendít, hogy miket állít egyes dolgokról, sportról és a táplálékkiegészítőkről...
Múltkor mikor a lenmagolajamat ettem este lefekvés előtt, lejött és megkérdezte hogy miért teszem tönkre magam, miért akarok olyan lenni, mint a Fekete László?!
Már régóta nem kérem ki a véleményét táplálkozással és egyébbel kapcsolatban, főleg ezek után mert egyszerűen társalgási szinten sem lehet beszélni velük erről, mert egyből előjön hogy ne szteroidozz, ne koxolj, szokásos aggódás, de nem értem hogy miért velem bizalmatlanok vagy ítélkezőek a drogos, alkoholista cigis hon- és kortársaim ellenében...
Mikor még kövér voltam, minden nap jött a kérdés, hogy mikor fogyok már egy kicsit, miért nem sportolok valamit. (Ha sportolsz az se jó, ha nem az se jó, ki érti ezt...) Mindent abbahagytam másfél év után, mert nem nekem való volt érzésem szerint, ám itt van a testépítés (vagy edzőterembe járás) ami 3 éve lesz szinte napra pontosan hogy belopta magát az életembe és nem ereszt...
Igazán másoktól, ismerősöktől, rokonoktól semmilyen bíztatást nem kaptam és a mai napig nem is kapok, csak megjegyzéseket, de megtanultam ezeket kezelni és csak az jár a fejemben, hogy majd én megmutatom mire vagyok képes. Szerintem csak ez számít. Kitűztem egy még számomra is kicsit elmosolyogtató célt amihez vajmi kevés esély van, hogy sikerülhet (sok múlik a szerencsén is) de mindent megteszek azért, hogy azt mondhassam, én mindent megtettem.
Irományom egyáltalán nincs kapcsolatban a jelenlegi témákkal, csak úgy éreztem hogy írok már valami értelmeset is ide, eddig úgyse tettem ilyet. xD