-
#7118
Jólvan, neked is igazat adok. A te súly kategóriádban tényleg ártalmas a futás. Az embernek vannak korlátai.
Én mindig magamból indulok ki, hogy nekem mi a jó.
Sose nézem,hogy mi van a másikkal, mindig úgy gondolkozom,hogy az én szempontomból jó e ez vagy nem :D
Én annó még 55 kilóról indultam, nagyon ektomorf vagyok, akkor még viccelődtek is rajtam,hogy ruhát lehetne akasztani a bordáimra.
:DDD
Nekem a futás nem árt meg, erősek az izületeim, sose voltak ilyen problémáim.
Szerintem nem csak a genetika számít. Nagyon számít,hogy mi a célod,hogy és mennyire vagy motivált.
Én gyerek koromban asztmás voltam, minden bajom volt tőle. Már egy kisebb sétától kikészültem, nem bírta a tüdőm.
Gyógyszereket nem akartam szedni rá, hanem elkezdtem a magam módján sportolni. Elkezdtem lassan futni sokáig, kurvára fájt, de úgy voltam vele,hogy ha nem tudom megcsinálni mint a többi normális ember, akkor dögöljek meg a faszba. Kajak komolyan gondoltam.
Az edzésbe is az a jó ha fáj, hagy menjen készre az izom, csak úgy tudsz gyorsan súlyt növelni és izom méretet.
Szeritnem csak úgy lehet komoly eredményeket elérni ha tudsz fájdalmat okozni magadnak. :D
Coleman is majd beszarik de kinyomja azt a rengeteg súlyt, és hidjétek el, hogy az már bizony fáj neki.
Én láttam már gyereket beszarni guggolás közben az erőlködéstől :DDDD