-
#4820
azt hiszem ez mindenki számára elgondolkodtató! ezek a srácok a sport lényegét testesítik meg. ami nem más mint hogy hogyan döntsük le a korlátainkat. ők azt hiszem jó példái annak, hogy az akarat mennyire erős tud lenni és hogy minden a fejben dől el. a minap láttam a tv-ben ezeket a több száz kilós 40-50 éves embereket, akik már járni sem tudnak, wc-re nem képesek kimenni, sírnak és sajnáltatják magukat, hogy ők képtelenek lennének lemondani a kajáról. hát valahogy én nem tudom azt az embert sajnálni aki egyszer már lefogyott több százról kb 80kilóra és képtelen volt megtartani. most újra fetreng 52 évesen és pityereg. szívesen melléállítottam volna az egyik srácot, hogy beszélgessenek. és itt nem arról van szó, hogy ki milyen genetikával rendelkezik, hanem arról, hogy valamit elhatároz és végigcsinálja (vagy nem). csak ehhez akarat kell(kellene)! engem rohadtul nem érdekel, ha valaki kövér, de az már zavar, ha ebből előnyt akar kovácsolni és sajnáltatja magát. vagy éppen kitalál mindenféle mesét arra, hogy miért gusztustalan egy izmos test. na az a pofátlanság! gusztustalan az amiért megdolgozik az ember és egészséges, de ezzel szemben az lenne a szép ha elhagynám magam és függnék egy szaros csokitól, csipsztől vagy mittudom én mitől? kérdezem én, hogy mi lenne akkor ha én odamennék egy kövér emberhez (persze nem tennék ilyet) és elmondanám neki, hogy mennyire dagadt és hogy nem igaz hogy nem bír lefogyni. balhé lenne belőle! nagy balhé és én lennék a szemét. de ugyanakkor mindennap találkozunk ennek az ellentétével, hogy telt, cigiző, kávézó a sportot még hírből sem ismerő emberek oktatnak ki minket. ez persze így normális(szerintük) ezt nekem miért kéne eltűrnöm? milyen jogon oktat engem ki egy olyan ember aki képtelen lenne azt végigcsinálni amit mi? miért nem marad akkor csöndben? erre a válasz - amit már említettem - az, hogy leplezni kell valamivel az akaratgyengeséget, irigységet. ilyenkor jönnek azok a közhelyek, hogy a húsosabb lányok azért sexysek mert van mit fogni rajtuk. csakhogy én szívesebben fogom meg a párom IZMOS popsiját, mint egy másik nő dagadt, narancsbőrös seggét. mert nálam a hús nem egyenlő a zsírral. nem bántani akarom én őket, de ne várják el tőlem, hogy megértsem őket.
mennyivel könnyebb dolgunk lenne ha nem minket néznének UFO-nak, csak hagynának minket békében? ez lenne az az utópia ami sosem fog létrejönni és mindez csak álom marad, hogy minket az "átlag" ember elismer egyszer. sajnos ez a helyzet, de mi ez ahhoz képest, mint ha vak lennék vagy nem lenne egy lábam?
azt hiszem ez fog majd eszembe jutni, ha legközelebb nehézkesen megyek fel egy lépcsőn a fájós térdem miatt.