-
Neoncsoves #28307 Önértékelésnek nagyon jót tesz, ha elérjük a kívánt formát. Akkor álltam neki fogyózni, amikor bizonyos dolgokat a külsőmnek tudtam be (pedig sosem voltam az a nagyon dagadt, csak ilyen sörhas feeling volt, meg nyilván zsírosabb voltam 1-2 helyen), hogy nem sikerül. Aztán elkezdtem a diétát, kitűztem célnak egy -15(20) kilót és elértem pár hónapon belül. Az önértékelésem, önbizalmam megugrott, egyszerűen a ruhák jobban álltak rajtam, jó érzés mai napig belenézni a tükörbe. A bőrömmel viszont még mindig akadnak gondjaim, minimálisan pattanásos, ill. alapból szeplős vagyok (bár ez mára annyira nem látszik szerencsére), a fogaimat meg épp most teszi helyre egy fogszabályzó készülék (hogy miért kellett kivárnom ezt a késői életkort, miért nem hallgattam korábban szüleimre, jó kérdés). Szép lassan egy 99%ban elfogadható ember köszön vissza napról-napra a tükörből és az edzésnek köszönhetően egyre férfiasabb forma. Jó érzés látni magam, motivál is egy picit, illetve lelket önt és energiát a további edzésekhez.
Rólam mindig azt mondják, hogy negatív vagyok. Ez mai napig így van, de amióta lefogytam ez is sokat enyhült. Bizonyos területeken még mindig vannak problémáim, de azokat nem edzéssel, hanem egy kis relaxációval és önfejlesztéssel tudom csak legyűrni, de edzés mellett ezekkel könnyebben megbirkózik az ember. Illetve amióta lejárok konditerembe, azóta is változtam. Számomra egy igazi megváltás volt ez a fogyózás és edzés, maga a sport, a hobbi...