-
#10231
Ez tökéletesen változó! Hezitálni lehet rajta, mert előnye is és hátránya is van. A rendszeres edzőtárs (pl. haver) azért jó, mert mindig ott van veled, együtt fejlődtök, egy idő utan azt edzitek, tud segíteni, tudjátok egymást ösztönözni. Viszont nehéz összegyeztetni és maga az edzés is tovább tart tapasztalataim alapján.
Ha egyedül vagy, jobban pörögsz. Én sokáig egyedül edzettem, mert meguntam, hogy sosem volt jó az edzőtársamnak, meg volt hogy nélkülem ment el edzeni korábban, amit nem értettem miért van, hisz előre meg volt beszélve az időpont és még rokon is volt (unokabáty)... sagáz, elkezdtem egyedül edzeni. Én is összevissza jártam, hol délután hol délelőtt, hol este, ahogy ráértem. Volt előnye... Kiismertem a korlátaimat, tudtam hogy melyik az a nyomás mondjuk fekpadon, ami még belefér. Vagy hogy belefér-e még egy...stb. Viszont tény, hogy nem lehet olyan bevállalósan edzeni...
Tanulság: Jó az edzőtárs, de a legjobb sztem, ha ottani ismerős emberekkel spanolsz le, akik kb. akkor járnak mint te, és őket kéred meg az utolsó két sorozatnál, hogy nézzenek rád, álljanak föléd, vagy csak figyeljék pihenő idejükben hogy jól nyomod-e ki a súlyt (ehhez nem árt, ha egy szinten, ill. jobb szinten áll tőled). És ez nem para szituáció... Én akkor néztem a legjobban, mikor kb. 16 voltam, és odajött egy kb. 120 ember, aki akkora volt mint egy szekrény és kérte, hogy segítsek már neki, figyeljek már rá - hozzátette, hogy valószínüleg nem kell, de jó neki hogy ott áll valaki fölötte és megvan a biztosíték ha gebasz lenne... 180 kilóval nyomott fekve... és ha jól emléxem 5-öt akart bele nyomni! Bele is nyomott, segíteni se kellett, de a kezem ott volt a rúd alatt... Szóval sokat számít!!