-
RMarvin #2802 Hát, Tuskó komám mit is mondhatnék: megindító és tanulságos eszmefuttatásban részesítettél bennünket. Bevallom, gyakran elkövetem azt a hibát, hogy egy csapatos multinál könnyen elkolbászolok, s a magam útját járom, amiért aztán meg is kapom a fejesemet rendszerint. Ennek egyik fő oka a saját ostobaságomon kívül az, hogy este én is baromi fáradt vagyok, hétvégén reggel meg van kb össz-vissz 20-30 percem játszani, mielőtt felébred a nejem. Nap közben nem sok esély van egy jó játékra (takarítás, fűnyírás, szaladgálás, akármi).
Az én kapcsolatom elég nehezen indult a játékkal, mivel az alapjáték megjelenésekor ugyebár még nem létezett itt Coop mod, ezért nem is fordítottam rá különösebb figyelmet egy próbán kívül. Nem sokra rá megérkezett a fordítás, amin igencsak meresztgettem néha a szemem. Na nem azért mert annyira értek az angolhoz (csak egy sz*r kis alapfokúm van), hanem a magyarra átírt szövegkörnyezetet sehogy sem éreztem megfelelően legyártottnak (bár az enyémen is lenne még mit csiszolni bőven, de már hagyom inkább a francba). Úgyhogy a második nekifutásom is gyorsan véget ért. Mivel még mindig nem rendelkeztem eredeti játékkal, ezért a netes akciózás szóba se jöhetett. A single-kampánynál pedig amiatt kaptam dührohamot, hogy a társak olyan-amilyenre megírt intelligenciájával is kb ugyanannyit kellett kínlódnom, mint az "ellen" kiiktatásával ahelyett, hogy egy szimpla Cooperative modot belevarázsoltak volna alapból. A mai napi nem értem, hogy ez anno miért nem okozott problémát a klasszikus doom-nál) úgyhogy ismét legyalultam. Becsszóra, ekkor még nem tudtam a "Lone Wolf" módról!
Azután jött a kieg, vele együtt még egy próba. Havert beizzítottam hamachin, s onnan már sima volt az ügy. Azután megvettem dobozosan az alapjátékot, majd a rend kedvéért a Courage-formátumot, majd a kieget is külön, úgyhogy 2 eredeti példány ékesíti a polcomat, de egy pillanatig se bánom.
Számomra is egy abszolút etalon játék a mai napig még akkor is, ha csak havonta egyszer fordulok meg a világában. Váltig állítom, hogy az európai játékok jóval magasabb színvonalúak a buta-primkó amcsi játékoknál. Jó példa erre a tényre még a lengyel fejlesztésű Call of Juarez, ami hihetetlen módon megszégyenítette szerintem az amerikai játékipart azzal, hogy az ő sajátos történelmi világukat soha nem látott precizitással adta vissza. Ami viszont nagyon jó taktikai játék még a SWAT4, aminél külön öröm, hogy nem a terroristák - jó oroszos módszerrel történő - lemészárlása a cél, hanem a megfelelő ártalmatlanításuk. Ha szó nélkül lövöd le, pontot veszítesz.
Köszönöm a jó kritikát, s mindenkinek jót és szépet!