#3440
...de sikerült megmaradniuk a fáni szórakoztatás szintjén. Csak semmi komoly jellemfejlődés, csak semmi komolyabb téma/dráma, meg persze a részek kohéziója is maradt töklaza, mert a sok amcsibutafejű esetleg elpártolna, ha gondolkodni is kéne.
Legjobbak a megoldások! SG1-ben voltak annyira kidolgozott részek és szálak (főleg az 5-6. szériában), ahol a döntések megindokolhatóak, teljesen ésszerűek és logikusak voltak, már-már dokumentumszerűen hiteles (persze nem mindig technóra, hanem inkább emberileg), TUDOMÁNYOS fantasztikummá emelve a sorozatot (NÉHA). Még egy keményvonalas régi sci-fi könyvben is megállták volna tán a helyüket. NEM beszélve az erkölcsi és morális mondanivalóról, ami igen meggyőző és tanulságos. (a vicc, hogy sokadik nézésre sem lehet SEMMI kivetni valót, vagy komolyabb hibát találni néhány űberrészben)
NODE!!! Az SGA annyira blőd megoldásokat és lezárásokat használ, hogy néha én kérek elnézést (kb. már dzsiájdzsó szinten). Ergo kidolgoznak egy egész jó keretet, kialakul egy érdekes konfliktus, majdnem kezdene izgulni az ember a szereplőkért, már agyal, vajon EZT hogy fogják megoldani, van-e kiút stb. és akkor term. jó öreg amcsibroáf módon a képünkbe szarnak egy, kb. a hároméves pistike szintjén álló "solution"-t. Kész. Olyankor az ember szívesen vágná bele a papucsát az LCD-be...
Persze az SGA is jobb mint a semmi, a mai sfínséges időkben, node mégis...
#3440