-
#8643
László Csabát idén júniusban nevezték ki az ugandai szövetségi kapitánynak, a szakembert, aki korábban a Ferencváros edzőjeként tevékenykedett, négyéves szerződés köti az afrikai ország válogatottjához. A FIFA-ranglistáján 99. pozíciót elfoglaló együttes célja, hogy sikerrel abszolválja soron követező selejtezőit, és kvalifikációt nyerjen a 2008-as Afrika-kupára. A csapat a magyar tréner irányításával a felkészülési időszakban biztató eredményeket ért el: a szakember debütáló mérkőzésén, Botswanával szemben gól nélküli döntetlent játszott, majd Líbiában egy szoros összecsapáson 3-2-re veszített, legutóbb pedig 0-0-t ért el Burkina Faso legjobbjai ellen.
- Minek köszönhető a biztató eredménysor?
- Az az igazság, hogy sokat tudok együtt dolgozni a csapattal. Napról napra fejlődünk, a lehetőségek adottak a jó munkához. Egy 50 ezres stadionban játsszuk a nemzetközi mérkőzéseinket. A legtöbb találkozón megtelik az aréna, habár Burkina Faso ellen "csak" 20 ezren szurkoltak nekünk, az Afrika-kupa hétvégi nyitómérkőzésére biztosan telt ház várható. Mindez nagy erőt ad a játékosoknak, a futball jelenti itt a rögbi mellett a nemzeti sportot. Ami a mérkőzéseket illeti, sok helyzetet kidolgozunk, ám sajnos, ezidáig nem találtam két olyan csatárt, aki a birtokában lenne annak a bizonyos góllövő cipőnek. Sokat gyakoroljuk a támadások befejezését, de egyik napról a másikra nem lehet vérbeli csatárt faragni senkiből. Egy játékos, Nata most csatlakozik hozzánk Egyiptomból, ahol tavaly gólkirály és az év játékosa volt. Remélem, az ő jelenléte segíteni fog nekünk ezeken a gondokon. A legnagyobb probléma, hogy sok játékos szerepel külföldön; az argentin, a dél-afrikai, a jugoszláv vagy az amerikai bajnokságokban játszó labdarúgók csak a hivatalos nemzetközi mérkőzésekre jöhetnek a kerethez, Líbiában például a rendelkezésemre álltak.
- Ezen a mérkőzésen 3-2-es vereséget szenvedtek. Milyen tapasztalatai voltak?
- Érdekes volt... A 93. percben még 2-1-re vezettünk, a 98. és 101. percben kaptuk a két, vereséget jelentő találatot. A játékvezető nem közölte, hogy mennyi a ráadás, minden jelzés nélkül 10 perccel toldotta meg a meccset. Többek mellett ez is az afrikai futball egyik sajátossága.
- Európában is ismert játékos szerepel-e a keretükben?
- Európában csak egy játékosom futballozik, Joseph Nestroy, aki a Vojvodinában szerepel, de ő sem annyira ismert. Ibrahim Argentínában légióskodik, az egyik legismertebb futballista itt a kontinensen - ő a csapatkapitányunk. A kontinensen elsősorban Ghána, Kamerun és Elefántcsontpart válogatottja számít felkapottnak, amelyek egyaránt kint voltak a legutóbbi világbajnokságon.
- Mikor kezdik meg a selejtezőket?
- Szombaton játsszuk az első Afrika-kupa selejtezőt Lesotho ellen, amely az eddigi legfontosabb mérkőzésünk lesz. Ekkor már számíthatok mind a tíz, külföldön szereplő játékosomra. Remélem, jó eredményt érünk el, és hazai környezetben meg tudjuk szerezni a három pontot. A lebonyolítás hasonló ahhoz, mint az Európa-bajnoki selejtezőké. Minden afrikai válogatott részt vesz a sorozatban. Mi Lesotho mellett Nigériával és Nigerrel vagyunk egy csoportban. A kvartettből kiemelkedik Nigéria, de itt Afrikában sok mérkőzést láttam, amelyek rendre kiélezett eredményt hoztak, a kicsik rendre helytálltak a nagycsapatokkal szemben. Uganda például tavaly döntetlent játszott Ghánával.
- Meséljen a tapasztalatairól! Milyenek a körülmények Ugandában?
- Rengeteg tehetséges játékos van, a képzettségükön ugyan akad még javítanivaló, de a feltételek javulásával kibontakozhatna a tudásuk. A klubok munkája nem a legjobb, kevés a futballpálya, pláne a jó minőségű gyep, ebben feltétlenül fejlődnie kell az országnak. Az itteniek egyetlen kitörési lehetősége a sport. Szeretnék a csapatommal Európában játszani valamikor egy-két mérkőzést, biztos vagyok benne, hogy sok európai klub felfigyelne a játékosaimra. Nem vagyok menedzser, de elmondhatom, hogy sok ügyes futballista játszik itt, mint ahogyan a többi afrikai országról is kijelenthető mindez. Burkina Faso, amely ellenfelünk volt, rendkívül atlétikus csapat, az ex-francia gyarmat legtöbb játékosa a francia bajnokság első-, illetve másodosztályában szerepel. Korántsem bántam meg, hogy ide szerződtem, igazolva látom döntésem helyességét, és megtiszteltetés itt Afrikában szövetségi kapitányként dolgozni. A szombati selejtezőt követően egy rövid időre hazamegyek, és magammal viszem a családomat is.
- Miben más Uganda, mint Magyarország, milyen az ottani emberek attitűdje?
- Az első két hét furcsa volt, de már megszoktam, persze elsősorban a munkámra koncentrálok. Észak-Uganda a mai napig nem biztonságos hely, habár gyönyörű szép. A területet az afrikai kontinens gyöngyszemének nevezik, itt van a Viktória-tó, a világ második legnagyobb édesvízű tava. Sok turista fordul meg itt, lassan többen járnak ide Szafarira, mint Kenyába. Gazdag a természet, a hegyi gorillák helyi sajátosságnak számítanak. Az ország napról napra fejlődik. Kampala Afrika legbiztonságosabb városa, a szintén "alakuló" fővárosban bármikor nyugodtan lehet járni-kelni, és semmiben nem különbözik az európai városoktól. Az emberek barátságosak, néha már túlságosan is. Itt a köszönés nem az odahaza megszokott "jó napot", hanem "how are you" (hogy vagy?), és ez így megy minden percben. Mindenki angolul beszél, a luganda mellett az angol a hivatalos nyelvük. Errefelé szeretik a külföldieket, a kormány, a politika beléjük nevelte, hogy a külföldi ember hozza a pénzt. A fehérek próbálják is betölteni ezt a szerepet, gyárak, autóházak, egyéb dolgok épülnek általuk, az amerikai, angol, francia, holland cégek jelenléte mellett valahol tényleg a kezükbe veszik-vették az irányítást. A fehérek egyébként összetartanak, egy ír pubban minden pénteken találkoznak a fiatalok, de a fehérek és a színes bőrűek jól megférnek egymással. Magyar étteremmel még nem találkoztam. Számomra csak az a rossz, hogy túl lassúak a mindennapok. Az itteniek felfogása: "take it easy", a "holnap is nap lesz". Ezzel nem tudok azonosulni.