-
fradista91 #6258 A hétfői Népszava cikk margójára...
2006-04-04
Van-e lejjebb? Ez a kérdés motoszkál az emberben, amikor a magyar sajtóorgánumok Ferencvárossal kapcsolatos cikkeit olvassa. Mindig reménykedünk, hogy nincs, de az élet mindig bizonyítja, hogy igenis van.
Tegnap a „hiteles” Népszava ragadtatta el magát nem mindennapi módon. Méghozzá a 195-ik örökrangadó kapcsán.
Előre is elnézést kérek, minden jó érzésű Ferencváros szurkolótól, de kénytelen vagyok ide citálni az ominózus részeket:
”… Ha csak az nem, hogy a Ferencváros-MTK találkozó lefújását követően a hazai kapus, Kemenes Szabolcs úgy ünnepelte az 1-0-s győzelmet, mintha legalábbis vb-döntőt nyert volna, s nem pedig a harmatos magyar bajnokságban lépett volna előre csapatával a nyolcadik helyre. Nem szégyellt perceken keresztül ugrálni és éljenezni, miután a harmadik helyen álló "diákcsapat" egyetlen alkalommal találta el a kapuját, és abból is majdnem gólt kapott. Sőt, autogramot osztogatni sem röstellt, pedig talán soha ennyire eseménytelen, lassú tempójú mérkőzést nem vívott egymással a két gárda, és soha olyan kevés néző nem volt még örökrangadón, mint tegnap. A látványos érdektelenségre (lásd még: üres lelátók) való tekintettel megjegyzendő, hogy a lefújás után narancsos nagygyűlést tartottak a Kossuth téren, de ha valaki azt választotta, az sem részesült kisebb büntetésben…”
Politikai inkorrektség, elfogultság, sértett megbántódás. Ezek az első szavak, amik eszembe jutottak. Úgy látszik a cikk szerzője nem tudta félre tenni személyes érzéseit és az objektív újságírás álarca mögé bújva sértett szubjektív vagdalkozásba kezd… Nem számít számára semmi valós érv, tény. Miért is számítana. Nem ez a cél.
Diákcsapatként aposztrofálja kiszemelt kedvenceit és oly képet fest a labdarúgásban nem oly járatos olvasók elé, mintha ez csak az egyik oldalon lenne így. Mi lenne, ha esetleg venné a fáradságot és megnézné azt, ha átlagoljuk a két csapat életkorát, akkor mennyi eltérés is van diákcsapata és a jelenlegi Ferencváros átlagéletkora között. (A kezdő csapatok átlagéletkora: MTK 23,1 év, Ferencváros 25,2 év) De V.G.T. úr nem számol. Nem is célja. Az ő célja más…
Más. Például ledegradálni egy huszadik életkorát még be nem töltő kapus személyes sikerét. Személyes siker Szabolcs számára ugyanis, hogy ilyen fiatalon védheti a Ferencváros kapuját. Keveseknek adatott meg ez ily’ fiatalon. Ráadásul ő olyan helyzetben kell, hogy hely álljon, amikor mindig, mindenhol csak a rosszat keresik a médiában. (Ékes bizonyíték e cikk is!) Nem arról van szó, hogy Szabi már rutinos kapus. Természetesen még nem az. Van fejlődni való bőven, hogy elődei nyomdokába lépjen. Rutintalan, hisz még csak négy meccse áll a felnőtt csapat kapujában. És ezt tudja ő is. A Ferencváros iránti alázattal teszi dolgát. Bizonyára nagy teher van benne, hisz bizonyítani akar. Győzni akar. És ezen a győzni akarásból, bizonyítási vágyból fakadó, felszabadult örömöt vitatja el egy önmagát újságírónak tartó egyén. Mert egy győzelem utáni felszabadult viselkedést sajnálni e fiatalembertől minimum aljasság!
Igen, ugrál örömében és autogramot ad, ha kéri egy gyerek tőle. Mert sikert ért el a csapattal. Sikert. Mert igenis siker, ha nyer a csapat. Nagy az elvárás velük szemben és ez nyomással van rájuk. Ez a nyomás pedig felszakítja a benne lévő gátakat. Igen. A siker már csak ilyen. Örömmel tölti el az embereket. A játékost, nézőt is egyaránt. Hát még ha az a játékos történetesen alig 20 éves és első „örökrangadója” volt ez.
Nagyon remélem, hogy Szabolcs igen is „merészel” nagyon sokáig örülni a sikereinek, még akkor is, ha ez egyes újságírónak nem tetszik.
„Soha ilyen kevés néző” , „látványos érdektelenség” írja cikk szerzője. Nézzük a tényt: négyezer hatszáz néző feletti nézőszámot írtak ki a kijelzőre. Ennek ellenére 3500-at ír. Ő már csak tudja. Pontosabb, mint a beléptető kapu és hitelesebb, mint a Club hivatalos kiírása. De játszunk még el a gondolattal. Valóban nem sok ez a nézőszám, ha a évtizedekkel visszamegyünk. Viszont ha a mai magyar nézőszámokat nézzük, akkor nem lóg ki lefelé. Minden idők legrosszabb Ferencvárosának aposztrofálják e csapatot és mégis kíváncsi rá vasárnap délelőtt 4600 néző. Egy pár kerülettel arrébb a bajnokesélyes mérkőzéseit látogatják ennyien. TV közvetítés nélkül. Három villamos megállóval arrébb 1500 néző fölé évente maximum. kétszer jutnak. Ez nem zavarja V.G.T urat. Pontosabban ez sem…
Aki azt hinné, hogy e derék tollnok megelégszik ennyivel, az téved. Nem is kicsit.
”… De nem csak a nézőnek volt büntetés a kilencven perc, hanem a Rooney becenévre hallgató Szalai nevű játékosnak is, tudniillik elég kellemetlen lehet nemhogy 3500, még két-három jelenlévő előtt is bizonyítani, mekkora antitalentum. Szerencsétlen a világ egyik legjobb futballistája után kapott gúnynevet, ám azon kívül, hogy vörös, és kopaszodik, semmiben sem hajaz a Manchesteri klasszisra…”
A jó ízlésű ember gyomra felfordul az ilyen személyeskedő sorok olvasása közben. Gondolkodtam sokat rajta, mit is érdemes erre írni. Nos szerintem semmit. Semmit, e sorok magukért beszélnek, magukat és szerzőjüket minősítik.
Nem tudom, mit szólna a cikk szerzője, ha mi is ilyen stílusban minősítenénk őt. Talán vérig sértődne, talán feljelentgetne, helyreigazítást követelne. Talán mindhárom. De mi nem írunk róla ilyen stílusban. Mert jobbak és többek vagyunk nála. Mert tudjuk mit jelent az a három E betű.
Ő nem. Hiányzik belőle az erkölcs. Ha lenne, akkor megkövetné a két fiatal játékosunkat.
Szerző: Bendő Saints