-
#5877
2006. február 17.
Ez egy nehéz nap volt
Alba Volán-Fevita - Ferencváros 6-4 (4-1, 2-1, 0-2)
Székesfehérvár, 1200 néző, vezette: Kovács B.
Gólszerzőink:Jánosi Csaba (2), Kaszala János, Szappanos Dávid
Ahhoz képest, ahogy a nap indult, igencsak jó eredményt ért el ma csapatunk Székesfehérváron. A mérkőzés elején még érezhető volt, hogy a mieink eredetileg ki sem akartak állni a mérkőzésre, de hiába kerültek viszonylag korán nagy hátrányba, fel tudtak állni és szoros eredményt értek el a bajnoki cím védője ellen.
Két órakor találkozott a csapat a Budapesti Koriközpontban, s már ekkor felfedezhette minden arrajáró, hogy valami nincs rendben. A játékosok helyett ekkor még csak megannyi tévés stáb volt a helyszínen, ami nyilván nem annak szólt, hogy ma kezdődött a bajnoki elődöntő. Szép lassan szállingóztak a fiúk a csarnokba, majd bezárkóztak az öltözőbe, ahol hosszas beszélgetés indultt a játékosok és a vezetők között. Majd egy óra után még mindig tartotta magát a korábbi álláspont: nem utaznak le Székesfehérvárra. Nem sokkal később aztán mégiscsak megváltozott az álláspont, igaz ehhez az kellett, hogy lemondjon Kassai György szakosztályelnök.
A kései indulás miatt a mérkőzés majd 45 perc késéssel indult, de lent volt még egy kérése a játékosoknak, Kassai a lemondását írásban is erősítse meg. Itt most álljon egy személyes megjegyzés. Nem kívánom külön is kommentálni a mai, a mérkőzés előtti eseményeket, úgy érzem, nem ez az a fórum, ahol pálcát kell törni akár az egyik, akár a másik fél felett. Éppen ezért, ettől fogva, inkább a mérkőzéssel foglalkozom, annál is inkább, mert történt elég esemény a hatvan perc alatt.
A meccs elején keresték a fogást egymáson a csapatok. Természetesen az Alba Volán birtokolta többet a korongot, de ez a fölény eléggé meddőnek bizonyult. A mieinknél Peter Oscarsson mellett végül Nagy László, Hajdu Levente és Feil Arnold sem tudta vállalni a játékot, így igencsak felforgatott sorok voltak a jégen. Érezhető volt, hogy nem múlt el nyomtalanul a délután a fiúk lelkében, s ennek első jele, Svasznek gólja volt, amit bizony el lehetett volna kerülni.
Nem sokkal később Gröschl növelte kettőre a hazai előnyt, kár, hogy előtte egyértelmű és súlyos szabálytalanságot követett el hátvédünk, Dunai István ellen. Kovács Béla játékvezetőnek hiába mutatta vérző arcát a volt fehérvári bekk, a gól érvényes maradt. Ezután Majoross következett, aki Ridvan Sadiki hibáját kihasználva szólóból lőtte a harmadikat. Ennek a gólnak egy szépséghibája volt, szlovák hátvédünk a saját szurkolóink által bedobott pénzdarabon botlott meg, s utána már nem tudott javítani. 3-0 oda, s ha ez még nem lett volna elég, szinte a középkezdés után jött a negyedik, a kanadai-magyar Holéczy közelről bombázott a kapuba.
Ivan Fedor eddig bírta a megpróbáltatásokat. Bár egyik gólért sem hibáztatható a szlovák kapus, a csere indokolt volt, így Szőke Attilán volt a sor, hogy megállítsa a hazai rohamokat. Meleg helyzeten kellett úrrá lennie az ifjú hálóőrnek, hiszen a mérkőzés ezen szakaszában felrémlett egy súlyos, kiütéses vereség képe is, de végül ez mégsem következett be. A fehérváriak addig sem játszottak igazán jól, ráadásul a mieink is összeszedték magukat, így kiegyenlítettebb lett a mérkőzés. A harmad utolsó másodperceiben pedig a szépítés is sikerült, kettős emberelőnyben Kaszala János lövése vágódott Budai hálójába.
A második játékrészben sikerült még közelebb jutni ellenfelünkhöz, Hoffmann Attila lövése még kijött a kapusról, de Jánosi Csaba ismétlése már utat talált a ketrecbe. Mielőtt azonban még reménykedni kezdtünk volna, jött Palkovics, aki egy kijátszott akció végén újra három növelte a különbséget. Ezután hosszú ideig alig-alig történt valami a jégen. Mindkét csapat idegesen játszott, ami a fehérváriak esetében kissé érthetetlen volt. A következő fontos esemény Kiss Gábor végleges fegyelmije volt, a fehérvári csatár hátulról lökte Rencz Dánielt a palánkra, s az újabb vérző fej láttán már az utolsó szezonját taposó Kovács Béla is tudta alkalmazni az idevonatkozó szabályt.
Ezután, hogy továbbra se a játék szépségéről szóljon a meccs, szurkolóink lendültek bele. A kapu mögül beszórt hatalmas mennyiségű aprópénz miatt a játévezető 15.44-nél jégfelújítást kellett, hogy elrendeljen, így a második szünet után még több mint 24 perc játék várt a csapatokra. Az újrakezdés után még a második harmadban jártunk, amikor Ocskay is feliratkozott a góllövőlistára. A fehérváriak kedvence szólóból talált be, igaz ebben a találatban is találtunk kivetnivalót. Történt ugyanis, hogy emberelőnyben adogattak a mieink a támadó harmadban, amikor Serdült Sándor hibázott. Ezt jóvá tudta volna tenni a bekk, de egy kékmezes egyértelműen akadályozta őt, ezért tudott korrigálni.
Az utolsó húszperc legnagyobb problémáját a sok emberhátrány okozta csapatunknak. Mielőtt még bárki azt hinné, hogy ezt is a játékvezető nyakába akarnánk varrni, kijelentjük, hogy bizony mindig igazuk volt a csíkos ruhásoknak. A zöld mezesek egyre jobban fáradtak, így sokszor csak szabálytalanul tudták megállítani ellenfelüket. S ha ez még nem lett volna elég, háromszor is többen voltak a jégen a megengedettnél, ami egyértelműen a mentális állapotnak és a felforgatott soroknak volt köszönhető. A hazaiak a rengeteg előny ellenére sem tudtak betalálni, mert Szőke Attila remekül védett, de ha már verve volt a kapus, akkor jött a szerencse, többször is a gólvonal előtt állt meg a korong. Szöszi végül Stastny büntetőjének kivédésével tette fel a teljesítményére a koronát, sőt nem sokkal később még egy végleges fegyelmit is "kiharcolt" a szlovák csatárnak, amikor az egy újabb ziccer kihagyása után a kapu mögötti hálóba vágta a botját.
Mindeközben a túloldalon jól sáfárkodtak a helyzeteikkel a ferencvárosi legények. Előbb Jánosi Csaba szerezte meg második gólját, miután remek érzékkel szúrt bele Ridvan Sadiki lövésébe a kapu előtt, majd Sándor Szilárd passza után Szappanos Dávid szerezte meg élete első gólját a Ferencváros felnőtt csapatában. Az utolsó másfél percre még a kapust is lehozta Szabó István edző, de hiába lett így kettős emberelőny, Sadiki lövésén kívül nem sikerült komolyabb helyzetet kialakítani. Folytatás kedden, Budapesten. De lesz-e folytatás kedden Budapesten?
Szabó István:
A mérkőzés elején látszott a fiúkon, hogy fejben nem igazán készültek fel a mérkőzésre. Nagy öröm, hogy később sikerült felállni a padlóról és kiegyenlítetté tudtuk tenni a meccset. A hiányzók miatt sajnos több olyan hiba is volt a játékunkban, amely az összeszokatlanság számlájára írható. Aki ott volt, az láthatta, hogy a srácok mindent megtettek a jó eredményért. Remélem, hogy kedden sokan fognak minket buzdítani, minden hangra, minden arcra szükségünk lesz. Szurkolóink támogatása mellett képesek lehetünk a bravúrra, a győzelemre.
Jánosi Csaba:
Hirtelen csak annyit tudok mondani, hogy nagyon elfáradtam. A mérkőzés elején, az ismert okok miatt, csak nehezen melegedtünk bele, de később sikerült rendezni a sorokat. A hiányzóink sem a mi malmunkra hajtották a vizet, Feil Arnold sérülése miatt a mi összeszokott sorunk is megbomlott, pedig mostanában elég jól ment hármunknak. Mindkét csapat idegesen játszott, így nem volt látványos a találkozó. Erőt kell, hogy adjon nekünk a mai eredmény, kedden mindent megteszünk majd az egyenlítésért.