Következzék egy rendhagyó értékelés, kérdésekre kihegyezve.
1. Mi a magyarázata, hogy egy a pályán sem levő ellenfél elleni, vezetéssel zárult félidő után a Fradi az eredményt védeni jön fel a második félidőre?
2. Ha már az eredményt akarjuk védeni, akkor miért nincsenek védő cseréink?
3. Az előző kérdéshez csatlakozva, egy védőnk sajnálatosan megsérül, miért egy másikat cserélünk le és jön be játszani védő posztra egy nem védő?
4. Lehet, a cseréink a támadásokat szolgálták volna? Ha igen, akkor miért nem korábban?
5. Ez a jövő?
Az utolsó kérdésre válaszolva, remélem, nem. A jövőhöz sokkal több kell.
És még egy megjegyzés. A mi bajnokságunk nem labdarúgó bajnokság, hanem labdarugdosó bajnokság, amelynek a szabályai is egészen specifikusak. Létezik benne olyan, hogy 11-es kierőszakoló játék, amelynél a labdarugdosás szabályai szerint 3-ból 1 bejön. Visszanézve az eseteket a csatár mindhárom esetben a labdától függetlenül dobta magát. A labdarúgás szabályai szerint ha nem tizi, akkor sárga lap szimulálásért. A labdarugdosás nevű játékban csak egy próbálkozás, lehet utána újból próbálkozni, harmadjára sikerülni fog. A sárga és a kiállítás az csak egy elfuserált hab a keserű tortán.
Ahogy a Fradi szurkolóinak is jutott egy újabb keserű pohár, amit el kellett fogyasztani. Én örülök annak, hogy vannak még szurkolók, mert erre legalább lehet építkezni. Ők azonban nem tudnak meccseket nyerni, ahhoz más kell. Futball, méghozzá a Fradira a múltban jellemző játékos és kreatív futball. Ehhez pedig játékosok kellenek. Csak ebben lehet a jövő. Ebben töretlenül bízva legyen a végszó: Hajrá Fradi! (FTC Baráti Kör)
