-
Grenzjager #12914 Kiképzőtábor az Üllői úton
A hétfői sokkoló programváltoztatás után kedden sem kímélte a labdarúgókat Bobby Davison vezetőedző, aki Mark Pease erőnléti tréner segítségével két könyörtelen gyakorlást vezényelt az FTC keretének. A speciális futógyakorlatok, illetve az egyedi erőfejlesztő módszerek többek között a játékosok pulzusjavulását vannak hivatva elősegíteni.
Sokan azért nem tapasztalhattak ilyet, mert a sorkötelezettség megszüntetése után töltötték be a tizennyolcadik életévüket, a keret rutinosabb tagjai pedig hiába sikálták annak idején a padlót a körletükben, s ugrik be nekik egyből a „kopasz” megszólítás kilencvenes évekbeli jelentése, nem hitték volna, hogy a futballkarrierjük során felelevenedik előttük a katonaság.
A Ferencváros sporttelepén történt hét eleji esetet a hírhedt lenti laktanya tisztjei is felhasználhatták volna, amikor az újoncok kitartását akarták tesztelni, fejleszteni: noha délelőtti, illetve délutáni edzést hirdetett Bobby Davison, az első, kíméletlen gyakorlást követően megváltoztatta a programot. Amikor a játékosok kezdtek volna átöltözni és az ötórás tréning előtti szabadidejüket kitölteni, a vezetőedző bejelentette: fél óra múlva tartják a következő gyakorlást...
Hogy miért?
Puszta kíváncsiságból.
A szakmai stáb szerint a játékosokat érő sokk feldolgozása többek között azt is megmutatja, milyen mentális állapotban van a társaság, menynyire tud alkalmazkodni egyegy labdarúgó a váratlan helyzethez – s ezekre az információkra lehet majd támaszkodni a hosszú felkészülés alatt is. Noha lehetett hallani morgó hangokat az FTC edzőpályáján, a következő tréningen ismét jókedvű, elszánt futballisták érkeztek az Üllői útra. Pedig ha tudták volna, mi vár rájuk, visszafogottabban ballagnak ki kezükben a stoplissal: mert bár a délelőtti, kétórás edzés közepe felé labdás feladatokkal színesített terhelést kaptak, a tréning zömét Mark Pease irányításával végezte a keret. Ha a parkolóőr közutálatnak örvend, és a kallereket sem látni gyakran együtt kávézni a bliccelőkkel, a fitneszedzői legalább annyira megosztó munkakör, mint az előbb említetteké. A Sheffield United közbenjárásával Magyarországra delegált, korábban rögbi- és krikettcsapatok felkészülését segítő fiatal szakember azért érkezett a Ferencvároshoz, hogy angliai tapasztalatait kamatoztassa a zöld-fehéreknél. „Nem azért hoztam a Fradihoz Mark Pease-t, hogy ő legyen a játékosok kedvence, hanem hogy javuljanak a labdarúgók képességei – mondta Bobby Davison. – Az angol csapatoknál hagyomány lett az elmúlt tíz évben, hogy a rögbiegyütteseknél látható munkát átveszik a futballszakvezetők. Jóllehet, a labdarúgók végigfutják a kilencven percet, miközben futballoznak, a rögbisek ugyanakkor percenként kapnak óriási ütéseket, ezért elképesztő fizikai erőre van szükségük, hogy érvényesüljenek a meccs alatt. Feltápászkodni, elindulni, felugrani, dobni, rúgni, borzasztóan kimerítő. Mindeközben a sportolók legtöbbje robbanékony és ruganyos is. Nyilván tudhatnak valamit az őket felkészítő edzők, és hiba lenne, ha ezt nem használnánk ki. Hangsúlyozom, Mark Pease fitnesztréner, aki rögbiseket is edzett, ráadásul tökéletesen képben van a sportbiológiában. A futball azonban a mi reszortunk: örömmel tapasztalom, hogy mindenki elszántan dolgozik, s ezt az egymás közötti játék is bizonyította. Üdvözöltem, hogy a futballisták, miként Angliában is szokás, nem kímélték egymást, s főleg a próbajátékon lévőket. Jó volt nézni, ahogy keményen odaléptek egymásnak a fiúk.”
A száraz sprintek során azonban nem volt „széthúzás”: 25, 50, 75 és 100 méteres lendületes futásokkal kezdtek a játékosok, tízes sorozatokban (érdemes megjegyezni,
ELKÉPESZTŐ ANGOL STÍLUS: az afrikai légiósok mosolyogva, a magyarok keserűen tűrik a nehéz gyakorlatokat
hogy a kirobbanó erőben lévő színes bőrű labdarúgók mosolyogva, társaikat űzve hajtották végre a gyakorlatokat), majd következett a labdás terhelés, technikai gyakorlatokkal kiegészítve (a sérültek ekkor külön, bokszkesztyűben ütögettek, iskoláztak, ami a labdarúgó mozgáskoordinációját javítja). A lüktető labdatartás után speciális futófeladatok jöttek, 30 és 120 méteres sprintek zárták a délelőtti periódust. Hogy aztán délután 12x200 méteres futással, valamint Mark Pease erőfejlesztő gyakorlataival fejezzék be a napot a ferencvárosi játékosok.
„Harminc állomást készítek, s kettes-hármas csoportokban csinálják végig az erősítő, nyújtó és a sérüléseket megelőző gyakorlatokat – magyarázta a feladatsort az erőnléti edző. – Ehhez jó, ha hozzászoknak a labdarúgók, mert úgy tervezzük, hogy valamennyi edzésen visszaköszön ez a sorozat.”
Könyörtelen tréningek ide, sokkoló programváltoztatás oda, a futballisták – legyenek bár külföldiek vagy magyarok – becsülettel dolgoznak.S ha valami mégsem tetszik egyik-másik játékosnak, azzal vigasztalja magát: ez mind katonadolog.
VÉLEMÉNYEK – HASZNOS EZ A RENGETEG FUTÁS?
RÁKOSI GYULA a Ferencváros korábbi játékosa, edzője
Tíz nap után megállapítható, hogy Bobby Davison visszanyúlt a régen jól bevált módszerekhez. Mindig híve voltam az alapozásnak, vallom, hogy az erőszerzés, a gyorsaság és a dinamika fejlesztése mindmind a bajnoki rajt előtti feladatok közé tartozik. Azt látom, hogy az angol szakember filozófiája is hasonlít ahhoz, amit én képviselek. Persze csak erővel tégla is hordható, azaz futballozni is kell a jó eredményhez. Nem tudni, játékban mire képes a csapat, de ha kilencven percig hajt a meccseken, a közönség értékeli majd az erőfeszítést.
LIPCSEI PÉTER a Ferencváros csapatkapitánya
Megfordultam Portugáliában és Ausztriában is, láttam, Európa nyugati felén miként készülnek a csapatok, de higgyék el, sehol annyit nem edzettem, mint Magyarországon. Olyat, mint a hét elején, még nem éltem át. A kétórás délelőtti szuperintenzív edzés után átöltöztünk, s már mentünk volna el, ám a késő délutánra kiírt edzésidőpont helyett váratlanul, röpke félórányi pihenő után újra pályára vezényelt bennünket Bobby Davison. Teljesen ledöbbent a társaság. A társak becsületére legyen mondva, zokszó nélkül, teljes erőbedobással dolgoztak a második edzésen is.
BÖLÖNI LÁSZLÓ a Standard Liége magyar edzője
Bárkivel beszélek a magyar futballról, mindenki arról papol, milyen megerőltető edzésmunkát végeznek az együttesek. Mindezek ellenére azt tapasztalhatom, hogy a magyar futball tapodtat sem lépett előre. Tehát le kell vonni a következtetést: lehet, hogy sokat dolgoznak Magyarországon, ám egészen bizonyos, hogy nem jól, s nem azt teszik, ami a felemelkedéshez kell. A Ferencvárosnál angol típusú szakmai munka vette kezdetét, s hamarosan eldől, jó útra lépett-e a klub. Ne féljünk az újtól, nem támadni, bírálni, inkább segíteni kell azt, ami jó.
MINIINTERJÚ MARK PEASE erőnléti edző
Kiválóan tud büntetni
Nem túl hálás a munkaköre... Osztják rendesen?
Sokszor tényleg van okuk szidni a sportolóknak – mondta nevetve Mark Pease. – De valódi konfliktusom sosem volt senkivel, csak ugratnak a srácok. Persze nem érdemes velem packázni, hiszen másnap is én vezetem az edzést. A büntetések kigondolásában pedig jó vagyok. De a viccet félretéve: mindenki becsülettel dolgozik, és partner a munkában.
Pedig rendesen megkínozza a társaságot.
A felkészülés első szakasza ilyen. Ahogy múlik az idő, egyre kevesebb lesz az erőfejlesztő, állóképesség-javító gyakorlat és több a futball.
Hasonló módszerrel dolgoznak Angliában is?
A Sheffieldnél is ugyanezeket a sorozatokat végzik az alapozó időszakban a játékosok. Legalább száz, különböző izomcsoportra, másmás energiafelhasználásra kidolgozott programom van.
Lát különbséget a magyar és a külföldi játékosok erőállapotában?
Nem így választanám ketté a társaságot: vannak, akik jobban bírják, de ez az általános állóképességtől és a genetikai adottságoktól is függ.
Mi a cél?
Hogy megpróbáljuk az eddig nem a legmegfelelőbb módon felkészített labdarúgók pulzusát feljavítani. Az angol bajnokságban szereplők a mérkőzések alatt száznegyven-százötvenes pulzuson játszanak, amely időszakonként kétszázra is felszökhet. A magyarok ettől elmaradnak, és noha annyi ideig nem lesznek képesek kétszázas pulzussal sportolni, mint a Premiership játékosai, ha elvégzik a nyári programot, javulnak az adatok.
(NS)