• Grenzjager
    #11678
    Nyílt levél Verebes Istvánnak
    Verebes médiamunkatárs humora...

    Verebes Istvánról nekem a végtelen szervilizmus, a gusztustalan szörcsögés, a majommódra kipakolt mellprém, és a szánalmas terpeszkedés ugrik be. Ahogy kifolyik a fotelből mikor kérdez, tökéletesen illik a Nap-kelte szocreál díszletei közé. Az elvtársi hajbókolás, a hülye kérdések, a tahó poénok, és az alpári stílus a védjegyei ennek a Darth Vader reinkarnációnak.
    Szerencsére a távkapcsolót már feltalálták, így nem kötelező ezt a Jiri Menzel-filmek suttyó TSZ-elnök hasonmását nézni.

    És, hogy miért is jutott eszembe mindezt
    leírni?
    A "mi kérünk elnézést" szilveszteri kiadásában, az egyik kabarészámban egy fickó baseballütővel a kezében mond köszönetet a balatonöszödi beszédet jelképező CD-nek. "Természetesen" Fradista az illető, és azért hálálkodik, mert újra balhézhat, amit a másodosztályban ellenfelek nélkül nem tehetett meg. A mélypont ez a mondat volt: "már majdnem visszatértünk a társadalomba, mikor jöttél te".
    Hiszen a Fradista az nem tagja a társadalomnak. Az marhavért iszik laposüvegből, szűzeket erőszakol, jurtában alszik. Legalábbis a krumplivodkaszagú, rosztovi demokraták szerint.
    Emlékszünk, ismerjük Marosán elvtárs kedvenc idézetét: "nem minden fasiszta fradista, de minden fradista fasiszta".

    Anyád, az.

    Kedves Verebes médiamunkatárs, értjük mi, hogyne értenénk, hogy meg kell nyalni a kezet amely enni ad, amely segít, hogy Zoltán fia példátlan módon a Magyar Mozgókép Közalapítványtól hetven- az NKÖM-től pedig húszmillió forintot kapjon az első játékfilmjére. A gyermek angliai taníttatása saját bevallása szerint harmincmillió forintjába került.
    Ez rengeteg pénz, ezért már jár a szolgálat, igaz?
    Nekünk, a "társadalomba visszavágyó Fradistáknak" valószínüleg soha az életben nem lesz harmincmilliónk tandíjra. Mi csak fizetjük az adót, azt az adót, amiből a magafajta független, (muhaha) közszolgálati (mehehe) médiaizéket fizeti állambácsi.
    Mi hajléktalanoknak viszünk élelmet és takarót (FSZSZ), beteg gyermekeknek játékokat (FSZSZ), néha, ha jön az árvíz , töltést ásunk Zebegénynél, Nagymarosnál, és pénzt gyűjtünk, hogy kisgyermekeknek focitornát rendezhessünk.

    És van egy rossz hírem.

    A Fradi-tábor már elkezdte megszervezni önmagát, hogy a médianyalnokok által táplált
    sztereotípiákkal egyszer és mindenkorra leszámoljon.
    Már nem vagyunk birkák.

    Sz.P. (www.ftcpe.hu)