#9113
Igen, ezt ismerem :-)
Nekem még ezek a "kedvenceim"...
"Komolyan? Télleg? Nem hülyítesz? Én ezt nem hiszem! Húzod az agyam!"
Szerencsére olyan barátaim vannak, akikkel soha nem hazudunk egymásnak. Nem mondunk "nagyot", nem szinezzük a tényeket, stb. Ha véletlenül összefutunk valahol (pl. sörözés) valami "haversráccal" és beszélgetés közben előjön a fentebb vázolt szóvirágokkal, akkor egészen letudok lombozódni. Az "ilyeneknél" - mivel már láttam hasonlót - az a szokás, hogy ötvenszer megesküsznek, az anyjuk, apjuk, csajuk, kutyájuk, macskájuk életére. Aztán felsorolnak legalább 15 tanút, aki látta, hallotta, vagy beszélt olyannal, aki látta, hallotta. Aztán jön az így görbüljek meg ha nem igaz (és közben mutatja a begörbített ujját), törjön el a lábam, essen le a pöcsöm. Ezután jön a "ha nekem hazudtak, akkor én is hazudok" frázis, amely egyfajta "ámen" ként funkcionál. Ezzel lesz teljes a történet, ez egyfajta feloldozás minden bűn alól. A legjobb persze, hogy ilyenkor is hazudnak és gátlás nélkül megesküsznek bármire, bárkire, de ha már túl vannak ezen a kis színjátékon, akkor akik végighalgatták a hazugságot és az esküdözést, a történetet már teljesen magukévá teszik és úgy mesélik tovább mint amiben szentül hisznek és ők is megesküdnek mindenre a következő hallgatóság előtt.
#9113