Tomsess#22605
Naná, egyik kedvenc filmem. Darren Arrofonsky nagyon jó filmeket művel, a PÍ is elég jó volt. Sajátos kamerakezelése ami a Rekviem egy álomért-ben is szerepel szintén megadja a hangulatot. A Fountain-ben pedig az egyszerű - mármint az elején teljesen természetes sötétség/gyertyák/fények effektekkel nagyon jól el tudja érni a hatást és az átmenetek szerintem hasonlítanak a 2001:Űrodisszeia jeleneteire - látványvilággal, és kisebb számítógépes animációval szintén nagyon hangulatos látványvilágot tár elénk. Annak ellenére, hogy inkább a témája nehéz és nem a tudományos megközelítések, akkor is úgy gondolom, hogy sci-fi. Elvégre részben megvannak azok az elemek amelyek kellenek egy sci-fi-be és jól elvegyülnek a drámai gondolatokkal. A film értelmezésének én is utánnanéztem megnézése után, egyébként maga Darren Arrofonsky mondta, hogy neki nem volt célja egy darab értelmezést elénk állítani, egy darab mondanivalót. Éppen erről szól a film, hogy mindenkinek más jöhet le belőle. Mindeki korához, műveltségéhez, tapasztalataihoz mérten foghatja fel amit sugároz. Azért lepődtem meg rajta, mert én azt vártam, hogy lesz egy kemény megérthetetlen tartalma, egy darab ami az egész filmet végigköveti. Ellenben van sok szál, sok létezést és szeretetet tárgyaló mondanivaló ami ha megnézzük a filmet a mindennapjainkat is eszünkbe juttathatja és talán csak azért csodálkozunk mert mélyebb tartalmat vártunk volna a filmtől (vagyis én így voltam vele). De ha belegondolunk annyira nem is egyszerű dolgokat tárgyal, csupán a mindennapi életben ezt egyszerűnek, esetleg unalmasnak tekinthetjük, lerágott csontnak amit már születésünktől kezdve átnyálaztunk milliószor. NA vmi ilyesmi :)
Különben a zenéje szerintem az elmúlt 10 év legjobb filmzenéje, még a Lux Aeterna sem volt ennyire jó (pedig aztán az is csúcs, főleg Paul Oakenfold átdolgozásában)
