#21877
Bár nekem is vannak hasonló szép emlékeim, de ha visszagondolok a középiskolára, akkor elsősorban gyomorszorító rosszérzés kerít hatalmába, ezért próbálok minél ritkábban visszagondolni. Engem elsősorban a mindennapi iskolába való buszozgatás viselt meg. Na nem maga a buszozás, hanem ami vele járt. Hajnali kelés minden nap, majd halál álmosan reggeli és uzsonna készítés minden nap és elindulni a buszmegállóba. Télen a kialvatlanságtól legyengült szervezetem állandóan beteg volt, így hatványozott szenvedés volt minden nap. Iszonyú kínzó érzés a torkomban a torokgyulladástól. Antibiotikumoktól (amik sosem használtak csak időlegesen) szétment gyomrom állandó fájása, silány étkezésemmel megfejelve. Taknyom földig lógva. Bűzös mocskos buszon tengernyi gethes ember fertőzéseit nyeldekelve beérni az iskolába, ahol a rendszerváltás últranegatív hangulatában többszáznyi csóringer diák és egy rakás mélly depresszióban lebegő tanár között végigszenvedni minden napot. Na persze mi is ittunk, csak nem mindig "buliból", hanem, hogy ne legyünk ezen a bolygón.
Ha lenne ilyen agybuzeráló gép mint például a Felejtés bérében, akkor ezt az időszakot rögtön töröltetném az emlékeim közül, nem törödve a köztük levő tényleg kellemes emlékekkel sem.
Talán arra jó volt, hogy tudjam értékelni azt amim van, mégha manapság ez roppant kevésnek is tűnik.
#21877