#21672
Az utcán szembejövő emberek 70-80%-a a szemétbe való. Aztán meg, az emberi szűrőrendszerek kb annyira megbízhatók, mint az informatikai spamszűrők:) Azzal a különbséggel, hogy a info-spamszűrő tanítható, míg az emberi spam-ek alkalmazkodnak a szűrőrendszerhez mint a vírusok..:) Többek között emiatt van ez az elszomorító méretű bizalmatlanság a jó emberekben.
Egyébként ez egy érdekes téma. Jártam eddig 15 országban, ezekből nagyon általánosítva levonhatom, hogy:
Minden európai (talán dél-európa kivételével) nagyvárosban ez a szitu. Mindenki vagy kizárólag magával (önző sz@r, mindenki más le van tojva, átgázolunk mindenkin elvvel), vagy csak mással foglalkozik (én vagyok a tökéletes, jól megmondom mi a jó a másiknak elv). Arany középútat nem sok helyen láttam.
Kisvárosokban, vidékeken az utóbbi elv érvényesül, csak kevésbé hevesen. Híreket, pletykákat keresnek, fúrják egymást, de ha gáz van, legalább összetartanak, nem úgy mint a nagyvárosokban.
Görögöknél, spanyoloknál, olaszoknál pl messze nem volt ennyire súlyos a dolog. Az afrikai araboknál meg... szeretjük, nem szeretjük őket, példaértékű az egymáshoz való viszonyulásuk.
Pl., most voltam Cairo-ban utaztunk le Szudán fele (14 óra vonatút), betévedt a kabinunkba egy sánta arc, izzadt, lázas volt, rázta a hideg, stb. 5 percen belül az egész vonat körülötte sürgött forgott. Hoztak neki teát, takarót, átrendezték a kabint hogy kényelmesen feküdhessen, és az út végéig óránként benézett valaki hozzá hogy jól van-e. Az a vicc, hogy ezt mindenkivel megteszik, még a turistákkal is.
Magyar ember itthon kétszer is megdöglik a vonaton egy győr-debrecen járaton, mert mi (a legtöbbünk) csak nézzük, esetleg fintorgunk, hogy lehet fertőző-e...:)
Kicsit elkanyarodtam a témától, de eszembe jutott, oszt kijött. A téma magja mégis a fentiekben rejtőzik. Mégha megmagyarázni nem is tudtam..:)
#21672