-
Tomsess #19689 Naná, ma ez a menő. Szépen át akarják vinni a stílust akcióba. A vegyítés még nem gond, akkor ha: a játékos maga választhatja ki mit akar. Tehát mint oly sok kalandjátéknál láttuk, vannak akció részek, de ha nem akaródzik azokat játszani, vagy az ügyességi rész nehéz, akkor simán átugorhatjuk. Ilyen kellene, hogy ha egy vérbeli kalandor beül a gém elé, akkor kihívás legyen neki az, hogy bármiféle harc és lopakodás nélkül végigvigye a játékot. Aki meg a hentet szereti, az meg játsza úgy ahogy akarja. Én ezért is szeretem a kalandokat, mert némelyik elé öröm beülni. Nyugi az egész, szép tájak, filmszerű sztori ... kijátszás után összetett történet. Még el is tudom mesélni az egészet, ha vki kérdezi miről szól. De persze az, hogy vmi point&click nem jeleti azt, hogy nem dobja fel az adrenalin szintet. Nem egy kalandban van olyan rész, ahol gyorsan kell vmit cselekedni különben meghalsz. Elsőre nekem megint az Atlantis 1 ugrik be ... abban rendesen a torkomban éreztem dobogni a szívemet, barátom meg ordibált mellettem, hogy KATTINTSÁL MÁR RÁ! GYORSAAAN! Élvezet volt... Vagy ha már horror, sztem egy horror-FPS-től kezdetben kiráz a hideg. Majd besz*rsz az elején mikor még nem ismered a szörnyeket a scripteket ... de amint elérsz a feléhez már uncsi lesz. Ugyan onnan ugrik ki, tudod hogy lődd szét a fejét. Lásd. Doom 3, vagy ami nekem ilyen végére NO-PARA volt, az a The Suffering. Elején nem mertem játszani ... beültettem barátomat, ő elvitte vmeddig, aztán mikor már tudtam honnan jönnek a szörnyek elkezdtem én is :)
De aztán a felétől már csak aprítottam őket és csak 1-2 olyan rész volt mikor még hátrahőköltem. A barlangos rész után szinte semmi ... csak mikor a pincében a börtönbe visszamenve az egyik ajtón beugrik eléd egy késes szörny ... az volt ilyen hátraesős.
Ellenben egy horror kaland annyira változatos, hogy egész végig rettegsz. Vagyis én ígyvok vele. Bár tudom, hogy nem lehet benne meghalni, mégis félek. Ha már Lovecraft, akkor Necronomicon. Az a játék annyira üres ... annyira visszaadja a Lovecraftos városokat, hogy rendesen félelmetes. Én a vörös házig bírtam :)
A Call of Cthulhu-val meg én a városig játszottam kipróbálás szintjén. Először nem tetszett, de aztán teltek múltak az idők és rájöttem, hogy mennyire megtetszett. Szinte a rabjává váltam, holott nem is játszottam vele sokat. Nemtom értitek-e milyen ez. Mint amikor játszasz vmi játékot ... és megyen vmi menő reklám a TV-ben ... aztán idővel berögzül, hogy : JÁTÉK+EZ A REKLÁM. És mint a feltételes reflex, amint pár év múlva leadják azt a reklámot, akkor azonnal a játék ugrik be, vmilyen akkor lényegtelen helyszín. Nekem pl a NOX-al volt így. Tesómtól kaptam vmi zselés gyertyát, olyan furcsa illata volt. letettem a PC mellé és akkortájt játszottam a NOX-ot. Azóta is berögzült, hogy ha megszagolom a gyertyát, azonnal a NOX ugrik be
Szal asszem mégeccer nekifutok a Call of Cthulhu-nak. Bár annyira nem kaland, de eléggé jó, hogy nem kell kigyilkolni benne a fél lakosságot. Meg aztán, ez is olyan rendes tengerparti szörnyszülött Lovecrafti halászváros fílinget ad