#18541
ez speciel pont nem igaz:D legalábbis virtuálisan.(a saját csapattársaival bárki beszélgethet, ha ven fent valami beszélgetős progi, pl Ventrilo)
Engem amúgy régebbe kapott el a "net-game addict" ördöge. Barátnőmmel egy ideig World of Warcraftot nyúztunk, majd miután mindne valamire való szerver megszűnt, inkább az (amúgy itthon igen híres) Lineage II-vel játszogattunk.(kb fél évig.. aztén a legtöbb simerős abbahagyta, aztán mi is)
Néha egy egész nap elment ilyenre. De én nem bánom. Hihetetlen sok haverra tettem szert, és nagyon jól éreztem magam a barátnőmmel együtt.
Abbahagytuk, és sosem éreztük, hogy "megszállt" volna minket. (persze 1-2 ZH bánta a dolgot.. de hát ettől még nem veszélyesebb, mit a TV, vagy a kocsma:D)
FPS-t még nem játszottam online.. nem láttam sosem a varázsát...
Starcraft... az meg olyan, hogy ha unatkozok, lenyomok 1-2 menetet... megveretem magam élő emberekkel, ha már az AI kegyetlen szar:D
Lineage... az le tudott kötni.... volt klánunk is... voltunk vagy 50-en.. mindenkinek volt fejhallgató, már hangról ismertük egymást.. ki hol lakik, mivel foglalkozik....
Serveren volt egy "10 legkockább" lista.(ki mennyit volt online)
a második a lsitáról klántárs volt(pontosabban alliance társ.. majdnem ugyanaz)
Amúgy pszicholúgus az ürge:D ezek után engem már nem érdekelnek a rémhírek.
Nem veszélyesebb ez, mint az alkohol. Sokan rászoknak ugyan, de az emberek 99%-a bármiféle érzelmi gond nékül lekezeli.
#18541