-
#15983
Erről nekem a Focivébé topikban már emlegetett, volt kedvesem jut eszembe, akivel csak 1 évig jártunk, de nagyon jó barátok voltunk utána is [néha volt kis szex is :)], az egyetemi évek alatt.
4. évfolyamosok voltunk, mikor úgy döntött, a kemény tanulásnak köszönhetően - iszonyat mennyiségű kurzust és kreditet abszolvált addig - most már megteheti, hogy egy Erasmus-ösztöndíjra pályázzon és kiutazzon néhány EU-tagállamba.
Első körben Svédországba jutott ki - 3 hónapra. Ezt megismételte az év második felében is.
5. évben már mediterrán vidékre áhítozott, Olaszország lett volna a cél, de az olasz egyetemek nem várták szívesen akkoriban az ösztöndíjas magyarokat [azóta nem hinném, hogy nagy változás állt volna be ezen a téren], így "csak" Spanyolföld jutott neki.
Októberben ment ki, elméletileg február végén jött volna haza. S akkor, egyik levelében közölte, hogy a helyiek annyira megkedvelték, s amúgy is felszabadult ott egy ösztöndíj, hogy kérték, jelezze és engedélyeztesse a Pécsi Tudományegyetemmel a hosszabbítást. Ez néhány levélváltással megtörtént, februárban pár napra hazajött - vizsgázni - s aztán uzsgyi, ment vissza.
S itt kezdődik a sztori...
Spanyolországban az egyetem mellett iszonyat-mennyiségű bulizás folyik. A magyar egyetemi élet kismiska az ottanihoz képest! Nem túlzok. A napi levelei, a látott képek és a későbbi személyes élménybeszámolók egy amúgy nem dorbérzoló nő szájából elég volt a hitelességhez.
Az állandó bulizás és a törvényszerű munkavállalás mellett egyszercsak összejött egy sráccal. Mint kiderült, a fiúka egy chile-i gazdag csemete, aki önállóságra lett utasítva, tehát lóvé nuku, dolgozz és tanulj kisfiam...
A lány és újdonsült partnere suli mellett számítástechnikát, grafikát és táncokat oktatott - a csaj komoly hastánc tudománnyal bír - és mivel a kapcsolat komolyodott, már a közös életre gyűjtöttek. Az éhbér ott 400 euro. Alig kerestek többet. De egyikük sem akart hazautazni otthonába, meghunyászkodni a szülők előtt, így nyeltek és dolgoztak, tanulták a nyelvet és a tudományokat. Már egy éve jártak, amikor kirabolták az albérletüket és elvitték az addig összegyűjtött lóvét! Képzelhetetitek... Na, akkor és csakis akkor kaptak 1000 eurónyi támogatást a chilei családtól.
Később, sok munkával, a spanyol és angol nyelv egyre járatosabb használatával már jobb munkahelyre - tehát nem diákmunkára - jutottak, és már jól élnek. Tavaly októberben, 2 évnyi "járás" után, volt az esküvő - s még mindig saját lábukon élnek, Spanyolországban.