#15981
Akkor mondok még egy-két példát. Pozitívat is.
Jártam egyszer egy kedves aranyos lánnyal. Ő talán 3-4 éve ment ki angliába (hívjuk így az egyszerűség kedvéért) bébisintérnek. Valami pénzes arabszerű házaspárnak a pujáját kellett őríznie. Természetesen keleteurópai állatnak tekintették és még a lábukat is beletörölték. Azt mondta, hogy soha nem takarítottak, egy kaotikus rendetlenség volt az egész lakás, szétdobálva minden, köztük olyan poharak is amiknek az alja már szőrösödött. Szinte alíg voltak otthon, mert a mai világ trendjének megfelelve, bulizni jártak minden nap. Gondolom a gyerek is úgy sikerült be véletlenül, elvetetni már nem lehetett, na majd felneveli a bébisintér.
Eddig ez nem pozitív történet, de ezeket szerencsére ott tudta hagyni és sikerült elmennie egy öregek otthonába, amolyan ápolónak vagy hogyishívjáknak, mindegy. Itt nagyon jó dolga van, a fizetéséből fent tud tatani egy albérletet és éldegél szegényke magányosan. Kapott végleges munkavállalási engedélyt is. Egy kisvárosban van, mondhatni, csend és nyugalom.
Egy másik történet már nem ennyire idili és nem is ilyen hosszú. A melóhelyemen dolgozott egy srác és félelmetesen jó érzéke volt a grafikához. Olyan plakátokat készített, hogy kiállítás is volt belőle. Na kiment a barátnőjével angliába fix helyre. Volt ismerős kint és mindkettőjüknek biztos állás. Mire kiértek a sráccal közölték, hogy mást vettek fel a neki szánt helyre. A barátnőnek valami kuli meló jutott, de otthagyni nem lehet, mert kell az albérletre. Megélni az egy fizetés kevés, munkát a srác nem talál és ha nem oldódik meg a helyzet 1-2 héten belül, akkor kulloghatnak haza, na persze csak akkor, ha küldenek a szülők pénzt a repülőjegyre, különben marad a csatorna átúszása és az autóstop.
#15981