• PREMIERE1
    #6784
    Blikk, 2003-12-23 (Nemszeretem, de elég korrekt most a megjegyzés.)

    "Fene tudja, mennyit ér a nemzeti büszkeség. Csecsemőstül, aggastyánostul számítva fejenként 84 forintot szánnánk-e arra, hogy legyen magyar pilóta egy álló esztendőig a Forma-1-ben?! Persze nem mi döntünk, de más egyébről sem szoktak bennünket kérdezni, s ilyen esetekben számtalanszor milliárd forintok sorsa a tét.
    Most úgy határozott az állam, hogy 4 millió dollárt, uszkve 850 millió forintot Baumgartner Zsolt kedvtelésének szentel. Amiért sokan megátkozzák a kormányt. Csakhogy a magyar fiatalember hobbiját alaposan felértékeli, hogy mindahányszor színre lép, országát képviseli. Áttételesen: a pályán megtett minden méterével bennünket gazdagít. Lélekben biztosan, anyagilag talán. De ahogy az áruházban szokták mondani, ár és érték dolgában soha ilyen jó üzletet még nem kötöttek.

    Csakis Baumgartner
    Mit szépítsük, az történt, hogy az ország egyik legtehetősebb családjának sarja s egy kellően erőszakos menedzser levette 4 millió dollárra a magyar államot. Valami cégről beszél Gyurcsány sportminiszter, amit létrehoznak abból a megfontolásból, hogy amit betettek, azt később ki is tudják majd venni, de ezt nyilván ő sem gondolja komolyan.
    Nem is az a rémisztő, hogy közpénzből 850 milliót fizetünk, hogy egy magyar pilóta leszerződhessen a Forma-1 tök utolsó csapatához, amely a tavalyi futamokon egy árva pontot sem szerzett, hanem hogy semmi garancia nincs rá, hogy ez a zsebből osztogatás bármikor ne ismétlődne.
    Innentől kezdve éppúgy nemzeti ügy Lékó Péter vezércsele, Kapros Anikó tenyerese, Szabics Imre cselei s minden színész, zenész, mûvész, aki magyarként letett valamit. Tehetséges honfitársaink bármelyike igényt tarthat az állam bőkezû támogatására, s nehéz lesz nekik megmagyarázni, miért épp az aszfaltcsíkon száguldozás ér százmilliókat a kormánynak.
    Egyetlen válasz van erre: csak."