Informatika és tudomány

Játékmagyarítások fóruma

Magyarítás és magyarosítás különbsége
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarosítás)

Ebben a topikban NEM az M.I./Gépi segítéses fordításokkal foglalkozunk.
Ne reklámozd, ne szúrd be hírként, ne emlegesd, ne is kelts feszültséget ezzel a témával!
Köszönjük.

Magyaritasok.hu | HunosítókTeam | Lostprophet | PS Hack Fórum | Unreal Engine 4 Tutorial (Kena) by .:i2k:.
  • hykao
    #9377
    Egyébként nem vagyok szupermen. Se óriás nem vagyok, se profi közelharc művész, mondjuk a magasságomhoz képest elég jó súlyban vagyok, és nem kövéren! De ha egyszer háború kezdődik, akkor semmi se szent többé, és a végsőkig képes vagyok elmenni!
    Vigyáznom is kell, mert elég könnyű kibillenteni a normál emberi mivoltomból.
    De ez a tendencia gyerekkorom óta tart.
    Pl.: Kisiskolás koromban egyszer egy kavicsdobálósdi odáig fajult, hogy felkaptam egy téglát és az egyik csókát úgy fejbedobtam vele, hogy még a szemüvege is harmonika szerűen összecsuklott.
    Ma még durvább a helyzet: néha úgy felhúzom magam, hogy képes vagyok telefonkagylót szétverni valamelyik munkatársam fején, vagy épp picsán szúrkálni egy késsel, ha menekülni próbál, meg ilyesmik. Néha elkap a pusztítási vágy.
    Egyszer, amikor összevesztem a csajommal úgy elkapott a düh, hogy piroslámpánál kiszálltam a kocsiból, és ököllel szétvertem a motorháztetőt. A forgalom percekig állt, sokan nem tértek magukhoz, hogy mi van most? De biztos jól nézhettem ki, mert nem mert senki megszólítani.
    Amúgy meg Seneca-tól a De Ira-t olvasom néha...
    Érdekes módon azonban nem vagyok se izgulós, se idegeskedő típus, általában méla közönnyel nyugtázom még az olyan dolgokat is amin mások már sikoltoznak.
    Néha elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy kijárna nekem már egy "sárga papír", de aztán rájöttem, hogy egész egyszerűen csak nem akarok sokszor uralkodni magamon.