We shall always remember the night
When I lost Ori to the Great Storm
Searching for my light
So weak and so frail
When cries were met with silence
And hope went astray
When my child's strength faltered
And the last breath was drawn
My light revived Ori, a new age had dawned
When the forest was blind
Still hope showed its face
On that fateful night
When I lit the skies ablaze
I called out to Ori
Yet hope never came
Through the passage of time
Life withered and decayed
As a child of her own
Their journey inspired even he who had doubt
With no reason to stay
An orphan once more
When Naru embraced my light
Gumo had found a place to belong
I called out to Ori, but my child never came
Kuro stole Sein, it was the end of our days

Soha nem feledjük azt az éjszakát
Amikor elvesztettem Orit a Nagy Viharban
A fényemet kutatván
Annyira gyenge s annyira törékeny
Mikor a kiáltások elvesznek a némaságban
És már a remény is tovaszállt
Mikor gyermekem ereje már a végét járja
Már az utolsó leheleteit rajzolán
A fényem felélesztette Orit, egy új kor alkonyán
Amikor az erdő vak volt
A nyugodt remény mutatta arcát
Azon a sorsfordító éjszakán
Amikor lángba borítottam az égboltot
Oriért kiáltoztam
De a remény soha nem jött
Az idő kapuin át
Elhervadt az élet, s romlottá vált
A saját gyermekükként
Az utazásuk még a kételkedőket is megihletve
Már nem volt miért maradni
Még egyszer árván
Amikor Naru magához ölelte fényemet
Gumo talált egy helyet ahova tartozhat
Oriért kiáltoztam, de a gyermekem soha többé nem jött már
Kuro ellopta Sein-t, s ez jelentette napjaink alkonyát