Oké, tudom, erőltetett gondolkodásmód, de hát Inaho nélkül sem kellene, hogy megálljon az élet. Pont ezért lett volna tökös megoldás, ha bevállalják nélküle a folytatást, és végiggörgetik a témát, hogy így képesek-e felvenni a harcot a marsiakkal, adaptálódni, fejlődni, veszélyes ellenfélenek megmaradni (azért csak van náluk most már Aldnoah drive...).

Slaine számomra csak az első évad utolsó részében vált ellenszenvessé, addig én egy igazi fekete péternek tartottam, aki a nehézségek ellenére is kitart az elvei mellett. Asselyum-hercegnő nála kb. olyasmi lehet, mint egy istennő, az egyetlen, akibe kapaszkodhat, és akiért bármit megtesz, és bármin átgázol, a motíváltságát így én alátámasztottnak érzem, azt is meg tudom érteni, hogy nem akarja másra ráhagyni a megmentését - ha belegondolsz, mivel pont a Vers-en belülről jöttek a meggyilkolására irányuló erőfeszítések, érthető, hogy nem bízott meg senkiben.

A Marsiaknál szerintem is kicsit elszálltak a készítők, mert alig-alig van szimpatikus karakter közöttük - de azért nem teljesen reménytelen mégsem a dolog, mert például Cruhteo gróf is pálfordulásba kezdett, mikor Slain megkínzásakor ráébredt, hogy mennyire vak volt. Tehát jelek vannak rá, hogy ott is törődnek azzal, hogy ne mindenki fekete-fehér legyen. Ezzel együtt igen, a Gundam-okban ennél sokkal kiegyensúlyozottabb a két fél, jellemzően mindegyik mögött van érthető motíváció, ami itt annyira nem jön ki...

A "szupergyógyulás" dolgot fel sem hoztam, ez már ott mókás, hogy az Aldnoah hajtóműveket csak az adott vérvonal indítja be. :)