FAQ - mielőtt alapdolgokat kérdeznél, olvasd el
Lényeges elemeket, történéseket eláruló spoilerek törölve lesznek, ha nincsenek elrejtve!
[ Letöltőhelyeket fitogtató kérdések és válaszok törölve lesznek! ]
[ Anime Addicts ] [ Aoi Anime ] [ Anime képrejtvény (SG) ] [ AMV (SG) ] [ MyAnimeList ]
Vannak itt blogok is ám: [ Grouther's Anime Diary ] [ LasDen Sub ] [ Prof. William blogja ]
Megoldások 10 bitre: [ PetruZ tanácsa a topikban (MPC-HC, FFDShow) ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#65836
Most éppen Anime időszakom van, gyorsan két sorozatot le is pörgettem, meg pótoltam pár elmaradást:
Aoki Hagane no Arpeggio Ars Nova: II.Vh hadihajók egy Anime-ban, akkor az nem maradhat ki egy fegyvermániásnál, bár a kislányokkal teli trailerek elbizonytalanítottak. A története elsőre nem hangzik problémásnak - a globális felmelegedéstől szenvedő emberiséget tengeri blokád alá veszi egy furcsa 'faj', a ködflotta akik úgy néznek ki, mint a II.Vh-s hadihajók, csak éppen technikailag messze mindenki előtt vannak. Egy tengeralattjáró (I-401, egy II.Vh-s japán vizirepülőgép-hordozó tengeralattjáró, amely 3 vadászgépet vihetett magával) viszont behajózik a japánok kikötőjébe, hogy ott monolitot játszon addig, amíg egy bizonyos tini tanonc, Gonzou meg meg érinti. Innentől hirtelen életre kell, megjelenik egy kislány, és közli Gonzou-val, hogy ő az I-401 mentál modellje (avatárja), és innentől minden parancsát teljesíti. Azt utólag tudtam meg, hogy egy hosszabb, jelenleg is futó Mangára épül, és ezt csak lazán követi az Anime. A fő ellenfél a Kongó (a I. Vh-s, de többször felújított japán csatacirkáló), és még hirtelen belekeveredik egy nehézcirkáló és két másik csatahajó is. Természetesen a mentál modellek adják a sorozat úgymond húzóerejét, a Fan Service közepesen van az orrunk alá tolva (nincs meztelen zuhanyjelenet, de alsóneműs ágyban alvás és fürdőruhás jelenetet azért raktak bele), de a tengeri hadviselés egy kifacsart, ám azért alaposan kidolgozott módját is rendesen belenyomták a sorozatba - de ettől még elég élvezetesre csinálták meg a csatákat, gondolkódós, de mégis látványos megoldásokkal. Persze a haditengerészet iránt komolyabban érdeklődök vegyenek be nyugtatót, mert itt teljesen normális, hogy egy csatahajón több VLS (függőleges indítórendszer) konténer van, mint a teljes brit flottán, a lövegtornyok csövei szétválnak, és lézernyalábokat lövöldöznek, és persze a hajók szétnyílnak (átalakulnak) hogy az elmaradhatattlan szuper-hiper-mega ágyúval söpörhessenek el mindenkit. Talán még ez is belefér. Ám amennyire kellemesen kikapcsolt a sorozat az elején, annyira kínkeserves kezdett lenni a vége felé. Mert az elején a szépen felépített katonai taktikák feledtetik a hibákat, és a látványos csaták elcsapják a kissé gyengén megalkotott karaktereket, politikai mellékszállakat (jellemző, hogy a ködflotta belső viszájaival nagyságrenddel többet foglalkoztak, és jobban is sikerült, mint a japán hadsereg-haditengerészet szembenállása vonal). A másik mentál modellbe vérig belebolondult csatahajó mentál modell már kissé kezdte kiverni a biztosítékot, pláne, hogy iszonyatosan debil módon, hosszú részeken át végig operálnak vele. Aztán jönnek a még-szuper-erősebb-átalakulások, és persze az elmaradhatattlan végső szuper-csata, amely sajnos szokás szerint ultradebilre sikerült. Ettől még egyszer nézősnek bőven elmegy, de nem több sajnos ennél...
Aldnoah Zero: Olvastam, hogy nagy WTF, mechás, látványos sci-fi. Nosza, ugorjunk neki, de itt volt egy kis félsz bennem. Ahogy az Arpeggio-nál is említettem, tipikus problémám az Anime-okkal az, hogy lenne egy jól kezdődő történet, amit aztán menetrend szerint elszúrnak az egyre nagyobb és nagyobb, egyre globálisabb, egyre hihetettlenebb és mindig az előzőt túlszárnyaló csatákkal, ellenségeskedésekkel és a debilebnél debilebb személyiségjegyekkel. Ettől pedig nagyon fának tudok menni. Az első két rész még nem rántott magával, jajj, jönnek az űrlakók (most éppen Vers-nek nevezik magukat, amúgy meg Marsiak), akik 15 éve már jöttek, és elverték a port a Földieken, de a Holdat felrobbantva sikerült az emberiségnek egy félig-meddig békét teremteni. Jön a fiatal Vers hercegnő a Földre, hogy javítsa a Vers-Terran viszonyt, de megölik (vagy legalábbis mindenki azt hiszi, hogy megölik), és elszabadul a pokol. Ez az alaptézis annyira egykaptafa, hogy ha részenként néztem volna a sorozatot, akkor valószínűleg itt dobom is, amit a szememben gyengébb közepes szintű grafika is támogata. De szerencsére nem tettem meg, mert a történet egészen jól alakult, a főhős nem kap szuper-hiper-mega ágyút, ami egy lövéssel 512 ellenséggel végez, sőt, még az "egyszerr indítok 128 rakétát egyetlen célpontra" is kellően minimalizálva van, ami már-már hihető szintre kezdte hozni a sorozatot. Ezt erősítette az, hogy végig megmarad a Vers-i technológiával szemben gyengébb Terrán Mechák (itt éppen Kataphrach a nevük) nyűglődése, ahol egy-egy ügyes taktikai húzás menti ki a hősöket a bajból. A háttértörténeteket kicsit későn kezdik kifejteni, így amire egyáltalán megismerjük a Vers-iek hátterét, addig már régen eldöntötte az ember, hogy kivel szimpatizál és kivel nem. A karakterek többsége is eltalált, Inaho hűvös személyisége elsőre nem fogott meg, de végül is ezerszer szimpatikusabb karakterré tette, mint a Gundam-ok vagy Macross-okban (és a Mecha-s sorozatok jelentős részében) általában látható, emocionálisan és pszichológiailag súlyosan sérült gyerekhősök. Asseylum-ot is nehéz volt hova raknom, de azért még így is kihúzták a "ments-meg-csak-mert-vagyok (miközben milliók halnak meg, de ez ne zavarjon)" hercegnő archeotípus méregfogát azzal, hogy nem csak sírni volt képes, meg csúnyán nézni, ha a szerelmét bántják. Apropó, Slaine karaktere a legnagyobb hullámvasút jó ideje, amit Anime-ban láttam. No és persze a végső WTF a 12-es részben. Bakker, ez a sorozat tényleg megfogott, annyi szörnyű, elcsépelt és végtelenül idióta Mecha Anime után végre egy olyan, amely tényleg magával tudott ragadni. Csak egyetlen egy apró kis bajom van vele, hogy a karakterek rajzolata az én izlésemnek gyengécske. De ezt a fordulatos, élvezetes történet és a figyelemre méltóan jó zene bőven feledtette. Abszolut ajánlott!
Ghost in the Shell: Arise - A GitS a szívemben külön helyet foglal el, az első Manga, ami tényleg elrabolt, az a GitS sorozat gyűjteménye volt, amit még a Trollbarlangban vásároltam. Számomra akkor ultra jól megrajzoltnak tartott, fordulatos, katonai-politikai-kibernetikai-gazdasági-társadalmi témákat érintő, inteligens történetekkel operáló, és nagyon jó karaktereket felvonultató volt, hogy menthetettlenül Manga/Anime rajongó lettem tőle.
Aztán jött két egész estés Anime, amelyek bár mesterművek a maguk módján, de a Shirow-féle Manga hangulatát számomra nem hozták el. Ezt a Ghost in the Shell: Stand Alone Complex tette meg, amely szerintem azóta is messze a legjobb megtestülése a mozgóképes GitS-nek. Ebből rögtön sejthető, hogy az Arise nem kap tőlem babérkoszorút. Kezdjük ott, hogy Motoko kinézetét alaposan megváltoztatták, ami számomra szentségtörés, pláne, hogy nem éppen előnyére változott meg. A karakter egy vonzó, de nem túlspirázott (nincs eltúlzott frizura, sem giga mellek) érett nő volt a Mangában és a korábbi Anime-okban, elég jól meghatározható külső jegyekkel. Itt meg csináltak belőle egy tépett hajú lázadó emo lányt. Vagy mit.
Lendüljünk túl ezen, mert a grafika rész amúgy jó közepes szintű. A következő probléma a történet és a háttér. Az Arise kvázi egy reboot, ami önmagában még nem lenne baj, ha jó kezekbe adják. De nem került jó kezekbe. Motoko katonai háttere eddig is ismert volt, a SAC-ban elég jól ki is fejtették, itt viszont egy szuper-hiper-hírszerző-akármicsoda-csoda egység lett a háttérbe tolva, amely persze kiderül, hogy véletlenül sincs a háttérbe tolva, plusz elő lett hozva a japán katonai erők belső harcai témakör is, csak ismét bénán, eltúlozva és *nagyon* erőltetett módon. A különféle történeteket is jobbára csak ez tartotta eddig össze, meg persze a Section 9 felépítésére tett lépések Aramakitól. Látványos a különség a SAC és a SAC 2nd GiG szépen felépített szövevényes történetvonalától. Ahol voltak jól kitalált új karakterek. A Pupeteer fehér, animált "arca" Mém lett. Itt mit kapunk? Motoko ex-parancsnokát, aki úgy viselkedik, mintha szerelmes lenne belé, és persze majdnem köldökig érő dekoltázsa van a katonai egyenruhájának (!), amiből persze majdnem kiugranak a mellei. Meg az ő ős-ellenségét, aki szintén nő akar lenni, de úgy néz ki, mint a fejvadász robot a Birodalom Visszavágból, csak kapott 2x3 vörösen izzó szemet - és persze nagyon gonoszan tudja szőni a terveit, de annyira fondorlatos, mint egy vonalzó. Bakker. Ennyi telt ebből?
Persze azért igazságtalan lennék, ha a pozitív oldalait nem említeném meg. A Section 9 további tagjai itt több szerepet kapnak, így nem esik a Motoko-Togusa-Batou háromszög rabigájába. Ami jó. Az is tetszik, hogy nem vitték túlzásába a "(tachi-)komázást", ami a SAC-ban azért már néha kicsit sok volt. Pozitív ömlengés vége.
Valahol úgy érzem, hogy legalábbis az én nézőpontomból az Arise legnagyobb baja, hogy nagyon más akart lenni, mint a SAC. Ezt elérték, de úgy, hogy ami a SAC-ban nagyon jó volt (történet, zene, rajzolás), azt mind lecserélték valami másra, ami viszont nagyon nem sikerül.
Számomra óriási csalódás az Arise, és nem hinném, hogy létezik olyan csoda, amely visszahozná benne a hitem, sajnos a rémszemről csak azért töltöm le, és nézem meg, mert GitS. Mert naív vagyok, és hinni akarok abban, hogy ha valami GitS, akkor jó. De sajnos ez egy ellenpélda erre....
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2014.10.25. 02:10:17