Egy kis faluban hét évente feláldoztak egy hét éves kislányt, hogy kiengeszteljék a hegyek isteneit. Ai kissé fura figura volt, a gyerekek azt állították, hogy egy halott lepkét is felélesztett, így végül rá esett a választás, mert tök véletlenül hét éves volt, és áldozatot is ideje volt bemutatni. Egyetlen barátja Sentarou, egyúttal unokatestvére is, ha jól értettem.
Hajime Ichigou-ról kiderül, hogy leszármazottja Sentarou-nak, aki megmentette Ai-t a feláldozástól, viszont hat évvel később lebuktak. Ai azt hitte, hogy Sentarou nem tartotta az igéretét, amiért nem mentette meg, ezért éktelen düh-re gerjedt. Büntetésként a pokolnak kellett szolgálnia, hogy a bűnös lelkeket oda szállítsa, viszont a hosszú évek alatt ebbe szinte beleőrült, és a bosszúvágyát a szivébe zárta, innen a fapofa. Viszont Hajime-chan felébresztette benne a dühöt, és mindenáron a pokolra akarta küldeni, amihez Tsugumit akarta felhasználni, és az anyja halálának pillanatával zsarolta, illetve azzal, hogy Hajime-chan azt állította, hogy nem az ő hibája.
A végén persze Tsugumi nem üldte az apját a pokolba, annál jobban szerette, és Ai is megmenekült a pokoltól, mert a szerződésszegése miatt (a saját bosszúját nem teljesíthette!) már félúton volt a hajóban.
Ai felgyújtja a Sentarou által emelt templomot, és végül folytatódhatott a Pokoli Lány küldetése