-
#10349
OFF
Csakhogy nem mindegy hogy mikor találkoztál a diabloval. Van pár ismerősöm, aki a 2. után ült le az első résszel játszani, és csak pislog hogy mi a francot akarok én neki mutatni, mert ez az egész "gagyi" a 2 után (ők általában a fiatalabb korosztályhoz tartoznak). Nekem a diablo 1 maga volt a megtestesült csoda. 386os gépem volt akkor aktuálisan, egy 170es (mb;]) vinyoval. Először havertól sikerült beszerezni a ripet. Igen ám, te telepítéssel együtt volt 170-180mb, kb. Ez még bele is fért volna, de akkor hova tegyem akkor a w95-t? ;] Mert sajnos az kellett, DirectX 1 v. 2höz, mar nem tudom. Így maradt a sovárgás, és a sűrű vendégeskedés. Sokan tudják, de talán aki nem játszott vele az is sejtheti - és nem akarok senkit megbántani - hogy mekkora élmény volt az, hogy egy 2ds, de mégis térhatású világban egy karakterrel mászkálsz, gyönyörű grafikával és csak úgy nyithatod a ládákat és ölheted az ellenfelet, öltözködhetsz amibe akarsz, stb? Mert ez már alap, sőt, de akkor ez annyira új volt, mint az ősembernek a tűz. (Jó, voltak hasonló játékok előtte, de nem ilyen grafikával, Ultima7-8, stb.) Aztán sikerült beszerezni a CDs változatot (addigra mar 486dx4/100as buszke tulajdonoskent az elso fizetesekbol), ami hálaisten csak pár megát installált, és elkezdődött egy olyan folyamat, ami a mai napig tart, dacolva az idővel, a családdal, a munkával és minden egyébbel a környezetemben.
Ahogy figyelem, itt is vannak jópáran akik azt mondják, hogy a diablo 1 hangulatát lehetetlen felülmúlni, és a 2nek sem sikerült, mégha az is nagyszerű játék. Sokan nem értik miért, de részemről nem fogom ezt megindokolni, mert én sem tudom. Talán az élmények, talán az első "találkozás", passz... ;]
Az viszont tény, hogy manapság már inkább d2vel játszok csak - azzal is csak bneten - és nagyon ritkán játszok az első résszel. De pár havonta egyszer előkerülnek a régi cimborák, arra az estére szabaddá teszi mindenki magát (feleségek/barátnők addig sims-szeznek;]) és játszunk egy jót. (sajnos egyre ritkábban, de még mindig...)
ON