-
#1618
nekem június eleje óta fent van az XGL/compiz páros. Gyakorlatilag nem lassabb, mint azelőtt volt. Sokan azt mondják, hogy 2-3 napig érdekes, azután már idegesítő. Nekem lassan 3 hónapja így megy és nem tudtam ráunni.
Valahogy úgy érzem, hogy így él az egész desktop. Néha visszamentem a sima gnome sessionbe (xgl nélkül) és olyan sivárnak tűnt az egész. Pedig nem mondhatom azt, hogy azért van fent mert folyamatosan azzal szórakozom, hogy "de jó, kockán fordul a workspace". Ennyi idő alatt már természetesnek tűnnek a szolgáltatásai és hiányoznának ha nem lennének. Azóta használok igazándiból több munkaasztalt, mert így valahogy megfoghatóbb lett az egész (az hogy tényleg átfordul "fizikailag" az asztal egy másikra). Tudom, hülyeség, de valahogy bejön.
pl. számomra hasznos dolog az, hogy egy ablak teljesen átlátszatlan, de ha rákkatintok a címsorra, akkor 50%-ban (vagy amit beállítok) lesz átlátszó és látom, hogy az alatta lévő ablakban mi van. Sokszor jól jön.
Akkor ott a másik, a Scale. Beállítottam, hogy ha a bal alsó sarokba viszem az egeret, akkor az összes megnyitott ablakot rendezze a képernyőre (á lá Mac) kis méretben. Így egyszerre láthatom, hogy mivel dolgozok és egy kattal kiválasztom amelyikre át akarok menni. És még van nagyon sok apró dolog, ami valahogy kényelmesebbé teszi a melót.
ami a stabilitást illeti, eddig nem volt semmi gondom vele, nem cseszett szét semmit, mindig működött. [kop-kop] Mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogy frissítéskor mindig beleolvasok az aktuális verzió topikjába, hogy van-e vele gond. Ha van várok...
Szerencsére úgy áll a dolog, hogy ilyen téren mindenki igényét kielégíti a linux (egyre jobban). Aki ilyen és ehhez hasonló "dinamikus" környezetben akar dolgozni, annak ott az xgl vagy az aiglx. Aki nem annak ott az alap desktop, mindenféle csiricsáré nélkül, vagy esetleg csak a sima parancssoros környezet. Szóval pozitív, pozitív pozitív... :D