manypet#16
Pedig igaza van. Minden, amit mi alkotunk, létrehozunk vagy elérünk, az mindig előzetes próbálkozások tömkelegéből fakad. Már az is, hogy egyáltalán tudunk járni, beszélni, meg egyáltalán a kezünket mozgatni, az mind próbálkozások és hibázások sorozatából adódik. Az emberi agy már egészen a kezdetektől úgy tanul, hogy próbál valamit csinálni, majd a következményekből levonja a konzekvenciákat. Egy kisbaba, mikor megszületik, azt sem tudja, hogy ő hol van. És ez szó szerint értendő. Nem tudja, hogy hol a keze meg a lába, sőt, azt sem tudja, hogy van neki olyan. Nem, nem csak tudatosan nem tudja. Egyáltalán nem tudja. Pusztán reflex-jellegű mozdulatokra képes, semmi másra. Pl. ha fáj neki valami, elhúzza. Ennyi, nem több. Minden mozdulat, amit látunk nála, minden kalimpálás a kezével, az egy-egy próbálkozás arra, hogy megtanuljon mozogni. És ebből fogja megtanulni, hogy hogyan fogjon majd meg valamit, hogyan tapintson, stb. Próbál valamit csinálni, majd az agya a tapasztalatokból tanul. Utána újrapróbál. Az agy végső soron mindent így tanul.
Ugyanígy tanulunk meg beszélni is. Egyszerűen próbálkozunk, majd abból tapasztalunk. Pl. az ember amiatt nem tud visszaemlékezni az egészen kicsi gyerekkorára, mert ekkor még nem tud beszélni. Márpedig a tudatos gondolatok a beszéd segítségével jönnek létre. Az agy a kicsi gyerekkorban is elment igen sok információt, azaz elvileg emlékeznünk kellene arra, mi történt velünk csecsemő korban. Talán az információ meg is van, viszont a baj az, hogy visszaidézni nem tudjuk. Azért nem, mert a visszaemlékezést felnőttként már tudatosan akarjuk megtenni (hiszen az tudatos dolog), holott akkor még nem volt a gyereknek tudata. Mondhatnánk azt is, hogy nem voltak szavai a különböző dolgokra, így nem tudta tudatosan (szavakkal) "menteni" az információkat, ezáltal szavakkal nem is idézhető vissza az információ. Azon korszakunkra tudunk csak visszaemlékezni, amikor már tudtunk beszélni. Az azelőtti dolgok csak érzelmek, ingerületen szintjén került "elmentésre". Persze erősen el lett mentve, hiszen az ember életében az első 3 év drasztikusan meghatározó. Csak visszaidézni nem tudjuk, mert a tudatunkkal/szavainkkal akarnánk, holott az akkor még nem volt.
Ezt a beszédet, meg ugye vele együtt mások beszédjének megértését a gyerek próbálkozással sajátítja el. Minden szava, azaz ebből fakadóan minden gondolata is próbálkozások tömkelegéből fakad. És amit később megtanulunk, az is végső soron innen indul. Anno megtanultunk beszélni, majd abból következően megtanulunk számolni, stb. stb. A relativitás elmélet is próbálkozások sorozatával jött létre. Persze nem csak az kellett hozzá. Létre kellett Einstein agyának hoznia - természetesen kismillió próbálkozással - adott ismereteket, tudást, stb. És utána az ezek közötti összefüggéseket (értsd: mintákat) látta meg. Az agya a legvalószínűbb verziókat próbálta ki a minták alapján, majd egyszer csak bejött neki.
Azaz igen: az ember is így működik. Hiszen ezeket a mesterséges intelligenciákat éppen az agyról mintázták. Azaz már létezik valódi mesterséges intelligencia. És nem is most jött létre, mert megvan már régóta. Persze a fejlettsége töredéke sincs az emberi agynak. És még sokáig nem is lesz. Egyes területeken persze képes lesz (már most is képes) sokkal többre, mint mi, hiszen specializált feladatra tervezték. Az emberi agy viszont sokkal többre képes, hiszen az emberi agyban sokkal de sokkal több kapcsolat van alapból is (1000 billió felett), mint bármely szuperszámítógépben, ráadásul képes önmagát növeszteni is (azaz új kapcsolatokat létrehozni) egy adott cél érdekében. Ezzel egy MI még nagyon sokáig nem tudja majd felvenni a versenyt. Viszont nem tartom kizártnak, hogy pár évtized múlva eljön majd az az idő, amikor képesek leszünk az emberhez mérhető MI-t alkotni. Avagy még valószínűbb, hogy a számítógép és az emberi agy valamilyen módon össze lesz majd kapcsolva és úgy fognak együtt fejlődni.