#22#17 manypet
Na igen amimkor écsanya megkérdezte, hogy a maradék kutya kajával mi csináljon, mondom adja a tyúkoknak, elcsodálkozott, de mondtam több mint a fele gabona és növényi származék, bajuk biztos nem lesz tőle.
A kutya meg úgy volt vele, hogy amikor volt friss farhát nem nagyon érdekelték a bármiféle tápok, konzervek, szalámik csak a legyek döngtek körülütők.
Anno, láttam valami északi népeket akik ép szarvasra vadásztak ott a se fa, se fű világában, amikor sikerült elejteni egyet ott helyben felnyitották és a friss nyers májat a szarvas gyomrában lévő zuzmópépbe (ott csak az terem) mártogatva falatoztak, majd a szarvas tetemére köveket hordtak a ragadozók miatt, és majd később elmentek érte.
Ez olyasmi, mint a ragadozóknál is van, egy bagoly nem fog a fűben magvak után kutatni és növényeket csipegetni, hanem pl. az egérben van benne minden vitamin és növényi rész ami kel.
Szerintem az ember problémája összetett, több tényezős, egyszer a "fejlődés" miatt nagyon kényelmes levenni a polcról a húst vagy a húskészítményeket, akár minden nap, majd elfogyasztani jó esetben, de itt kezdődik egy második probléma a pazarlás, sok készítmény megy a szemétbe, ha az embernek magának kéne elvágni a hőn szerettet pecsenye torkát rögtön kevesebb volna a "minden nap húst eszünk" és a "ez most nem kell dobd ki".
Tehát szerintem nem azzal van a gond, hogy húst eszik valaki, hanem ahogy ezt a mai húshoz jutás kezeljük.
#22