#6
Hát ahogy tudom az oroszok a stratégiai nukleáris erők alkalmazásának döntési felelősségét megosztották és viszonylag alacsony szintre is delegálták, persze Putyin is nyomhat gombot, ha akar. Ez egyrészt jobb lásd az 1983-as esetet, másrészt rosszabb is mint hogy fullba csak számítógépek döntenek erről.
És akkor hogy egy kis városi legenda is bekerüljön: jó kérdés, hogy a nagyhatalmak csináltak-e vagy sem un. doomsday machine-ket is? Azért az, ha csak egy ilyen is létezne, egyértelműsítené az egész III VH kérdését. Értsd gyak értelmetlen még beszélni is róla, nem hogy kirobbantani. Amúgy persze a civil nukleáris reaktorok, erőművek önmagukban is tekinthetők ilyennek, gyakorlati értelemben.
Az optikai célfelderítéshez azért valszeg még szükségesek kiegészítő távolság adatok is, mert ilyet az nem biztosít, ahhoz, hogy egy elfogási pályát ki lehessen dolgozni. Vagy marad az un. kutyagörbe, csak azzal a bödös életben nem talál el egy nála sokkal gyorsabb cél rakétát/robbanófejet, bámennyire is szépen világít.
Nukleáris robbanófejet meg az tud az elhárító rakétájára rakni, akinek van ilyen. Vagyis az amcsik meg az oroszok. A többieknek felejtős.
A közepes hatótávolságú rakéták jellemző repülési ideje 15 perc, esetleg még kevesebb. Ezért is kezdtek bele nagy elánnal ezek betiltásába a 80-as években, mert alapvetően ez a kategória destabilizálja az egyensúlyt, mert olyan rövid a repülési idő, hogy egy kis megakadással nincs idő, hogy a parancsnoki láncon végigfusson a riasztás és vissza a reakció.
Korai riasztórendszerekben szerintem egyetértünk.
R. C. Castel szokta még azt mondani ehhez hozzátéve, hogy az kezdjen el nukleáris fegyverzet fejlesztésében gondolkodni, aki egy biztos visszacsapást is képes garantálni. Mert az, hogy van fegyvere ugyan, de max azt éri el, hogy üvegsivataggá változtatja az országa területét a megelőző csapásméréskor, az azért nem egy magaslat. Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2024.11.27. 15:30:32
#6