#20
Vietnámban több kijózanodás is volt.
A nukleáris hadviselésre, nagy sebességre, magasságra, viszonylag alacsony intenzitású manőverezésre optimalizált repülők (csapásmérő/vadász) illetve a fegyverzetük (alapvetően rakéta) nem megfelelő egy ilyen, hagyományos jellegű hadviselésben. A gyak rakétákra testált feladatokon túl maradt feladatokra egy fajta egységes géptípus rendszeresítése (F-111) megbukott, műszaki, üzemeltetési, teljesítmény/képesség jellemzői miatt. A kérdés az, hogy az F-35-nél újjászülető egységesítési koncepció, vajon csak azért nem bukott-e meg, mert jelenleg még nem került bevonásra komoly háborúba? Kis "szerencsével" az ukrán háború elhúzódik addig, amíg erre is sor kerül és a koncepció tesztelhető.
Igen ez jó meglátás, hogy jobb híján, az erős földi telepítésű légvédelem miatt (amit Ukrajna többé kevésbé még a VSZ-ből örökölt) a légierő alkalmazása csak korlátozottan valósulhat meg. Azt lehet mondani, hogy Ukrajnában jellegét tekintve most azt a háborút vívják, amit a NATO-VSZ vívott volna egy korlátozott (nukleáris mentes) összecsapás során a 70-es, 80-as években.Ilyen szempontból mérvadó, meg nem is az amit ott tapasztalunk.
A lopakodó technológia, konkrétan F-35 alkalmazása mennyire jelentene alapvető változást azt nem tudjuk. Egyrészt korlátozottan az oroszok már bevetették, tesztelték a SZU-57-est a harctéren, itt is meg Szíriában is. Nem sok info jött róla, de az oroszok pozitívak. Itt is felmerül a kérdés, amiről a háború alapvetően szól, hogy a kevés, nagy túlélőképességű, de nehezen pótolható, de azért nem elpusztíthatatlan eszköz alklamazása a célszerű, vagy az olcsó nagy tömegben gyárható, pótolható, valamivel kisebb harcértékű?
Egy gyors lefolyású háborúban a tapasztalatok szerint az előbbi (arab-izraeli háborúkí), egy elhúzódóban viszont az utóbbi (Tigris vs T34) a nyerő, a történelmi tapasztalatok szerint.
#20