slowtroll#254
nem is állítottam, hogy abból, amit leírtam következne isten. azt állítottam, hogy lehetőséget ad rá, és ezt egy példán keresztül mutattam be. és itt kapcsolódok a tudomány-hívőkhöz, amit nem általánosságban a tudományra és annak követőire értettem, hanem (ahogy azt ki is hangsúlyoztam) az ebben a topikban magukat tudományosan gondolkodókra, akik épp olyan megalapozatlanul tesznek a lehetetlenre vonatkozó kijelentéseket, mint a vallásosak a lehetségesre. ez így most elég konkrét, vagy még mindig félreérthető? :)
a második bekezdésedben alkalmazott érvelés kétélű fegyver. ha abból indulsz ki, hogy csak a materiális világ létezik, akkor igazad lesz a következtetésben, hogy csak a materiális világ létezik :), csakhogy pont az a vita tárgya: nem biztos, hogy csak a materiális világ létezik, ergo nem indulhatsz ki ebből. ugyanezen alappal zársz ki lehetetlen dolgokat, mert a tudomány által megfogalmazott fizikai szabályok szerint azok lehetetlenek, és így téveszmének kategorizálod ezeket a sokadkézből származó infókat. azért lovagolok azon, hogy ketté kell választani a realitás és a szubjektivitás rendszereit, mert a kettő teljesen külön életet él, és az érvelésben is ilyen önellentmondáshoz vezet: miért nem kezelsz téveszmeként akkor minden tudást, amit a világról lehet szerezni? hiszen minden tudást végső lépésként a szubjektum szerez meg, ami képzeleghet is. amit megalapozott tudásnak nevezel, azt el lehet hitetni egy szubjektummal egy pillanat alatt (álmok abszurditásai, és azok elfogadása): a "megalapozott tudás" megalapozottságát az adja, hogy hiszel abban, hogy azt évszázadok/ezredek alatt gyűjtötte össze rengeteg ember. itt megint nem az az állítás, hogy ne így lenne, hanem hogy létezik alternatív magyarázat, ami konzisztensen képes pontosan ugyanabba a valóságba vezetni, amit tapasztalsz, ergo nem igaz az az állítás, hogy nem lehet máshogy. (lásd még szolipszizmus)