#193
Lusta vagyok visszalapozni 150 hsz-t, de ahogy nézem most sem sikerült kitörni a lövészárkokból és győzelmet elérni. Ahogy soha nem is sikerült az ilyen vallásokat, hitet érintő vitáknál. Az elején ha jól emlékszem neked róttam fel, hogy a hit nem csak a vallásosokat jellemzi, a következő hsz-edben tisztáztad, hogy valóban törekszel egyfajta objektivitásra, ezért a megállapításaimat nem visszavonva elnézést kérek, hogy azokat rád is megpróbáltam kivetíteni.
A jelenlegi témához is hozzászólva én megállapítanám, hogy isten, és általában a magasabbrendű transzcendens dolgok léte kétségbevonhatatlan. A kérdés az, hogy ezeknek mi is az igazi természete? Kétségbevonhatatlan, mert emberek milliárdjainak életét befolyásolja valami módon. Viszont az nem igazán egyértelmű, hogy ezeknek a dolgoknak van-e a hívőktől független objektív valósága. Erre írtam, hogy ebben a tekintetben nincs se mellette se ellene tudományos bizonyíték.
Az emberek milliárdjai még is elfogad egy olyan ideát, egy tudást, amit valójában nem tapasztalt, hogy lehetséges ez, mi ennek a magyarázata? A sima hülyeség, lelki, erkölcsi problémák másikról feltételezése azért eléggé tudománytalan megközelítés. Az sem visz előrébb, ha az adott hit által képviselt világkép ellentmondásosságára hívjuk fel a hívő figyelmét, hiszen a hit próbája számára annak ellentmondásosságokkal, nem teljességgel történő elfogadása. És ez igaz akár egy tudományos modellre, paradigmára is, amely nem kellően bizonyított.
Véleményem szerint a vallásos hit megjelenését az emberben a modern pszichológia már jó régóta vizsgálja és fel is tárta. Evolúciós pszichológiai szempontból a vallásos hit (amely morális, világnézeti és társadalmi rendszert, szélesebb identitást is ad a követőknek), de még általánosabban a kultúra, annak a lépcsőfoknak a megjelenése, amely lehetővé teszi, hogy az ember túllépjen a törzsi szerveződési szinteken, azoknál nagyobb létszámú csoportokat alkothasson. A vallások többsége elvont, de emberszerű magasabb rendű lényekkel, istenekkel, angyalokkal, ezek ellenpárjaival dolgozik. Mintegy leképezi és szimbolikussá teszi egy kisebb közösség belső dinamikáját, de ezzel lehetővé is teszi, hogy több közösség is azt magáénak érezze. Isten ott teremt erkölcsiséget, hogy szavai, akarata nem egyszerűen az aktuális törzsfőnök szavai, és akarata hanem általános érvényt kapnak. Az adott vezető is csak úgy tudja legitimálni saját szavait, akaratát, tetteit, ha ezekre hivatkozik, bizonyos szabályoktól nem tér el. Ilyen szempontból tehát az isteneink lehet hogy csak a fejünkben léteznek, azonban nagyon fontos szervezőerővel bírnak a civilizációnkra nézve.
Másrészt a modern, XXI. szdi ember, már egyszemélyes társadalmat, civilizációt alkot. A szabadsága tehát megvan arra, hogy kimondja "Isten halott!". A kérdés, hogy mit kezd ezzel a szabadsággal, függetlenséggel, amikor az evolúció az agyába kódolta, hogy a tágabb közösségben való működéshez bizonyos magasabb rendű dolgokhoz való viszonyulásra van szüksége. Véleményem szerint ez sem megoldhatatlan dilemma, sőt az igazán autonom személyiség kialakulásának sarokköve.
#193