#184
Ha feltételezzük, hogy eláradt a Föld, mint a Bibliában le van írva, akkor a drasztikusan megváltozott élettértől a partok sekély vizeinek, a korallzátonyoknak, az édesvizek egészének, a tengerek és óceánok élőlényeinek nagyon nagy része már ettől az emelkedett vízszinttől kipusztult volna.
Az óceánokban helyekhez nem kötött halrajok, cetek, lábasfejűek, planktonok, néhány teknős, medúza és algafaj élhette volna túl a leírt vizeket.
De valószínűleg ezek sem, csupán nem lett részletezve, ahogy az sem, az áradás fahulladékai egy-egy nagyobb erdő területén azért méretes szigetet alkothatott volna, amin állatok tömkelege élhette volna túl az adott időszakot, de mikróbákról sincs szó a Bibliában.
Ezek lényegtelen dolgok, mivel többszörös jelentése van minden bibliai eseménynek és a közvetlen értelemszerinti a legalacsonyabb szintű.
A lényeg itt a bűnös élet miatti világ elsöprése, ahogy lesz az az Armageddon napján is. Az utóbbira utaló jelenésekben, álmokban sincs kifejtve, hogy a végidőkben nukleáris fegyvereket vetnek-e be egymás ellen az emberek, vagy mi egyebet, a lényeg a háborúk, az iszonyat és fogcsikorgatás, ami egyben az Isten "haragja" is, mindamellett törvényszerűség.
A fizikai jelenségnél fontosabb és valóságosabb a szimbolizált metafizikai esemény, amit ma már nehezen érthetünk. Ebből adódik a Vízözön többféle értelmezése. Mindenesetre leszögezhetjük, több rétegű jelentése és számtalan vonatkozása van az adott történésnek.
A legmagasabb morál az igazságosság, vagyis hogy a bűnös meglakol, legalább úgy szenved, mint áldozata. Áldozat ilyen szempontból pedig nem csak egy másik lélek, személy lehet, hanem az egész teremtett világ. Vagyis már a rossz gondolat is bűn, nyilván nem olyan súlyú, mint egy szó vagy pláne cselekedet. Hiszen a teremtett világ eleinte szent, makulátlan volt, amit egyre inkább megrontott a bűnös ember gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással.
Ez a keleti vallások karmája. Az isteni törvények és "büntetések" egyáltalán nem morálisak. Isten az erkölcs, a jó és rossz felett áll. Úgymond a legkomplexebb logika szerint történnek a fizikai és szellemi világ eseményei törvényszerűségek mentén. A keresztény és muszlim vallások szerint ezen felülemelkedhet /-emelkedik Isten kegyelme. Valójában a két nagy vallás nézetében/aspektusában abban különbözik, hogy kinek oszt Isten kegyelmet.
A bűnnek van kollektív és egyéni része. Az apa bűne a fiaira száll, ahogy dicső tetteivel elért áldása is.
Ádám Há-rison lázadása miatti kiűzetés az egész emberiséget sújtja, de nem egyfajta tisztességtelen harag miatt, hanem mert valóban kapcsolat van az atyák és fiaik között sok-sok vetületben, de főként szellemiségében.
A végítéletkor Krisztus nem csupán a személyeket, hanem a nemzeteket/népeket is megítéli (lásd: János jelenéseinek könyve).
A biblikus népirtás nem ártatlanokat érint, hanem a bűnben tobzódó embereket, népeket. Saját gondolatom, hogy a bűnök halmozódása miatt adott helyen és időben elharapódzik az agresszió és igazságtalanság, illetve Sátán arat a halállal (pl. bármely háború) így sok vélhetően ártatlan ember is meghal, de egyrészt ez nekik csak jó, mert mielőbb üdvözültek, az örök boldogság részese lettek (ugyanis a vallásos ember nem ezzel a 70 évvel tervez), másrészt ez az adott törvényszerűség következménye, amire egyszerűségében használható az a kifejezés, hogy "Isten haragja", de nem morális kérdésről van szó.
Ezt az ókori emberek értették is, csak a modern kor embere van eltévedve az egyszerűsített, kiforgatott nyelvével és gondolkodásával.
A szabad akarat azt jelenti, nem biorobot vagy, hanem gondolkodó lény, magad döntöd el, mit cselekszel.
Ki követi Isten parancsait, boldogan élhet a Mennyek Országában, az ellenszegülőnek viselnie kell a következményeket.
Mint amikor az ember nem veszi figyelembe a gravitáció hatását és leugrik egy szurdokba. Csak magának köszönheti az okozatot (súlyos baleset vagy halál), mert rosszul válaszott: fellázadt az eddigi tapasztalatai által sugallt (belső) tanács ellen, miszerint vigyázzon, mert leesik.
Isten teremthetett volna egy olyan világot, ahol minden lény automatikusan az Ő követője ellenvetés nélkül (az ilyen világban nincs szeretet), de inkább megadta a lehetőséget, hogy mi emberek - és az angyalok bizonyosan - dönthetünk, hogy szeretjük-e Őt.
A kereszténység szerint Isten végtelenül szeret minket; az emberen áll, hogy viszonozza-e ezt a szeretetet, vagy elfordul tőle. Mivel az ok-okozat (bűn-bűnhődés) törvényszerűsége fennáll, emiatt kell áldozatot mutatnia neki is: elküldte elsőszülött fiát (igen, ez a helyes kifejezés), hogy váltsa meg az emberiséget. Ezután aki elfogadja Őt, az Igét, az irgalomban részesül. A másik pólus, az isteni hatalmat megirigylő, angyalok egyharmada élén Sátánná lett Lucifer, ki ugyancsak kinyújtotta és nyújtja kezét az embereknek, de nem szeretetből, hanem végtelen gyűlöletből, hogy megrontsa, elpusztítsa a teremtményeket. Sok ember - egyre több - a gonoszt választja szabad akaratából.
Az emberiség és az egész teremtett világ mindinkább távolodik Istentől (és így közeledik Sátánhoz), ami minden klasszikus vallás vezérfonala. A paradicsomi, bűntelen és legmagasabb fényű, szellemiségű aranykorból a legsötétebb Kali-jugába, aminek végén, a majdnem abszolút istentelenségben eltöröltetik a világ, majd újrateremtetik.
#184