A játék, mint videojáték ipari produktum, kivételes minőséget képvisel. Mind vizualitásban, mind technóban. Messze maga mögé utasít szinte mindent, ami él és mozog. A játék, mint játék, nálam erős közepes. És erről a végtelenül unalmas gameplay, valamint a lófaszjóska történet tehet.

A 18. óránál volt egy izgalmas rész benne, nagyjából másfél óra, amikor a fűrészmalmos falun kellett átlopakodni. Ezeket a részeket szerettem, azt pedig utáltam, amikor épületeken keresztül kellett szobáról-szobára haladni. Számomra az is kicsit fura, hogy egy olyan karakter brutális gyilkosával kellett játszanom több mint a játék felét, akihez érzelmileg kötődtem az első részből.

Ebben a játékban senkit nem szerettem, még Elliet sem, és nem a szexuális orientációja miatt. Nem éreztem azt, hogy hú, játszani akarok még, mikor ülhetek le megint, nem fogott meg a játék, se a történet, se a tálalás. Szándékosan Easy fokozaton toltam, valami elképesztő buta benne az AI.

Nagyjából a 15. órától már akartam, hogy vége legyen, daráltam csak a területeket, és kurvára untatott az egész Abby-szál. A füttyös faszoktól idegbajt kaptam.

Nekem nem állt jól kézre a harcrendszere, ez a kereszt alakú fegyverváltós HUD nekem nagyon nem tetszett, már az első részben sem. Bár minden fegyvert összeszedtem, jellemzően 2-3-at használtam csak. Hiányoltam belőle az érzelmi ráhangolódást és a dramaturgiát fokozó zenéket, fura, hogy alig volt benne néhány dallam. A karakterek motivációin még nem annyira gondolkodtam, de annyira nem is érdekel, hogy megtegyem, és ezen agyaljak.

Egynek jó volt, a 2020-as nagy nihilben üde színfolt, egy erősebb évben nem nagyon tűnne fel.

Megy is apróra, többet el nem indítom.

És könyörgöm, most már valaki árulja el, mert még mindig nem tudom, hogy mi volt az a világrázó felháborító dolog a játékban, amin a fél internet picsogott, mert esküszöm, én ilyet nem találtam a játékban.