RNDTRMTTM#22
A táplálkozásnak semmi köze ahhoz, hogy milyen adottságokat és környezeti feltételeket dob ki a gép. Az, hogy nálatok minden rendben, inkább kivételes eset manapság. Ez már csak rosszabb lesz, kivéve ha visszaesik a népesség. De az élet marad olyan, amilyen eddig is volt: egy cél nélküli értelmetlen vérszívás, küszködés, önjutalmazás, önkielégítés. Az a baj, hogy nem veszitek észre, hogy a puszta létezésetekkel másoktól veszitek el a normális élet lehetőségét. És ez így is marad addig, amíg van élet. A nézetemmel nem vagyok egyedül. A társadalom vállalja, hogy azzal, hogy nem szab semmilyen korlátot a születéseknek, sőt, minden defektes, félresikerült egyedet bent tart (akár intézetbe zárva) élete végéig a rendszerben, implicit vállalja azt, hogy a tömegbe bekerülnek a világot másképp látó, másképp gondolkodó, akár az életet is teljesen ellenző tagok. Egyáltalán hogyan képzelitek el a jövőt? Nektek bejön ez a behuzalozott élet, meg a mátrix-féle szemfényveszés?