#6
Hááát, valszeg a gázóriásokat azért nem lehetne begyújtani, egyrészt. Másrészt minek is? Ott van a Nap!?
Én inkább abban látom a megközelítés problémáját és ez az állandó mágneses ötletelés is ebbe az irányba mutat, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy a rendszert egy időben állandó paraméterek közötti működéshez rögzítsük. Miközben a plazma természetéből fakadóan dinamikus, esetenként instabil képet mutat.
Ebből a szempontból talán olyan rendszerekben kellene gondolkodni, amelyek időben változók, de a kaotikus változásokat pl, a bennük keltett hullámokkal, rezgésekkel kontrollálhatjuk. Amivel helyileg és vezérelten tudjuk a megfelelő körülményeket, sűrűséget, hőmérsékletet kialakítani a fúzióhoz. A plazma átlagban lehetne nagyon híg és csak nagyon kis mértékben helyileg érné el a fúzióhoz szükséges körülményeket. Ez azért is jó lenne, mert ha a rezgést keltő külső jel megszűnik/elhangolódik, akkor a fúzíó önmagától leáll, de a plazma még mindig a rendszerben tartható. A rezgések, áramlások önmagukat szabályozó formákat is felvehetnek, amikor a plazma saját összegzett mágneses fluxusa kedvező. Ami által lehet, hogy sokkal kisebb méretű mágnesekre lenne szükség a plazma benntartásához is. A dinamikus mágneses tér pedig egy sima tekerccsel megoldja az energia kicsatolás problematikáját.
Kb. olyan szerkezetekre gondolok, mint a 60-as évekbeli Fusor, csak az elektrosztatikus elven működött. Egy mágneses térbe helyezve talán egy rezgő, spirális mozgást végző plazmát kaphatnánk. Csak ötletelek.
#6