Néhány új kutatási eredmény mind mind sorra engem "igazol"... legalábbis mind egy újabb és újabb másodlagos bizonyíték arra, hogy nem légből kapott ötleteket gyártok.
Elméletemben a "fizikailag" "egymás mellett" elhelyezkedő "részecskék" korántsem biztos hogy az egyetlen dimenzió szomszédos önmetszéspontjainál is vannak egyben.. sőt.. lehet hogy két szomszédos önmetszéspont a fizikai valóságban igen nagy "távolságra" van egymástól, és az effektus megfordítása is igaz, két szomszédos "részecskét" létrehozó önmetszési konfiguráció közt is helyezkedhet el, további igen sok másik , a "fizikai" valóságban már nem mérhető (azaz pl. a Planck-hossz alatt létező) konfiguráció, vagy konfigurációk egész Univerzumokat kitevő raja.
Ez az a jelenség ami a fenti cikk valóságos okát adhatja..
Ez pedig azzal a megállapításommal vág egybe, hogy az egyes konfigurációkról megfigyelt más konfigurációk halmaza eltolódik.. végsősoron újfent és megint csak annál a bizonyos relatívitásnál tartunk, aminek a gyakorlatára Archimedes is felhívta már a figyelmet és máig állja a helyét, valamit Archimedes még nálam is jobban leekézte a jövőbeli fizikusokat is:
ha mutat itt valaki nekem egy fix pontot az Univerzumban , akkor én már az egész galaxist is kimozdítom a helyéből...