Montar#32
Jó, hogy említed a közelkülföld fogalmát. Ez még a cári időkből származó fogalom, amely tulajdonképpen annyit jelent és jelentett mindig, hogy az Oroszországgal közvetlenül szomszédos államoktól a mindenkori orosz vezetés elvárta, hogy ha nagy barátságban ne is legyen velük, de ellenségesen ne viselkedjen Oroszországgal szemben. Ide tartozik így az is, hogy idegen csapatokat ne engedjenek állomásoztatni területükön ezek az államok.
Így még inkább érthető az orosz viselkedés a velük szomszédos államok vonatkozásában.
Ukrajna sokkal érzékenyebb az orosz lélek számára, hiszen történelmi, kulturális, vallási okok miatt a két állam testvérei egymásnak. Ilyen érzékeny kapcsolatba lépett bele nagyon is tudatosan, haszonelvűség okán az amerikai nagypolitika. Mit mondjak? Undorító. De vesztésre állnak, mivel gazdaságilag, pénzügyileg az ország egy feneketlen zsák, eszméletlen mennyiségű pénzt nyel el, miközben semmi sem változik. A áldatlan állapotok miatt a közhangulat már most ott van lassan, hogy mégis csak jobb volt jóban lenni az oroszokkal, mint a nyugat szirénhangjainak bedőlni. Ennek az lesz a vége, hogy majd ismét az orosz barát politikai erők fognak helyzetbe kerülni, és az amerikai érdekek így kútba esnek. Hacsak... az amcsi bajkeverők nem tudnak valami nagyon orosz ellenes közhangulatot provokálni bármivel is... .
Trump az első olyan elnök, aki szeretni jóban lenni az oroszokkal, nem akar ellenségeskedést. Csak most még az előző, demokrata vezetésű, befolyású adminisztráció a döntő ebben, nem egy személyben az elnök... sajnos.
Trumpot nagyon is komolyan veszik, kiszámíthatatlansága miatt tartanak tőle. A sajtó mit, hogyan tálal, az nem mérvadó.
Meggyőződésem, hogy újrázni fog, nincs komolyan vehető ellenfele. És összességében jó elnökként fognak rá emlékezni.