szivar#95
Egyáltalán nem szabadott volna hagyni azt, hogy az állami vagyon nagy része csak úgy, szinte mindenféle ellenszolgáltatás nélkül magánkézbe kerüljön. Pedig ez négypárti egyetértéssel és közreműködéssel megtörtént. De látom nehéz belegondolnod is abba, hogy ezt mind meg lehetett és kellett volna akadályozni. Szerinted okvetlenül el kellett kótyavetyélni mindent azért, hogy az akkori állam tőkeinjekciót kapjon és elkerülje a fizetésképtelenséget - annak ellenére, hogy ez nem fenyegetett közvetlenül. Akár úgy is meg lehetett volna oldani, mint a többi ország, amelyek hasonló életutat jártak be a szovjet be nem avatkozás következtében - de nem ez történt, a MAGYAR emberben van kurázsi, akkor is ki fogjuk fizetni a hiteleket, ha bele is döglenek az adófizetők.
Amikor a tovarisék kivonták az átmenetileg itt tartózkodó testvéri alakulatokat, akkor az ország előtt korlátozottan megnyílt a nyugati piac is. Tehát ha az illetékes elvtársak - akik átmentették a hatalmukat, nem a harácsolással lettek volna elfoglalva, hanem nyugat felé is nyitottak volna egy kissé a termelés terén, akkor sem itt tartanánk. Akkoriban a mezőgazdaságunk és feldolgozóiparunk minimális(!) befektetéssel versenyképes lehetett volna a nyugati cuccokkal. A könnyűiparunk is versenyképes lehetett volna az óccópicikínaji termékekkel - egészen a minimálbér intézményének bevezetéséig, mind minőségben, mind pedig árban. Ez utóbbinál lett volna lehetőség nagyot lépni, de nem ez történt.
Te a rendszerváltás utáni jó pár évről akarod számomra beadni azt, hogy mekkora bajban is volt az ország. S ebben igazad van. Csak az előzményeit nem vagy hajlandó figyelembe venni. Mint ahogyan azt sem, hogy rajtunk keresztül lettek devizával ellátva a közeli testvéri országok (Kuba, Vietnám, stb), illetve az átkosban a jegybank felelőtlen döntései miatt növekedett indokolatlan mértékben az államadósság.