#81
Ja, ilyesmit akartam írni. Az oksági reláció azonban kvantumszinten nem egyirányú. A kvantumösszefonódás miatt ráadásul bonyolultabb rendszereknél is távolság és idő független módon tud működni.
A kérdés az, hogy egy kvantumos jellegű univerzumból hogyan alakult ki, lépett ki egy makrofizikai világmindenség. Többek között erre találták ki a felfúvódás elméletét. Anno úgy gondolták, hogy ez egy egyszeri pillanatokig tartó folyamat volt, amikor téridőben kifejezve az univerzum egyszercsak többszörös fénysebességgel tágult. Kicsit hekkelésnek tűnt, hiszen az volt a magyarázat, hogy ha nem így történt volna, akkor nem létezne az univerzum a mai formájában, azonban akkor még úgy tűnt, hogy ezután a világegyetem tágulása lassult.
Azonban ez a viszonylag újonnan tapasztalt jelenség a gyorsuló tágulást illetően, valami hasonló dolgot tükröz.
Jó kérdés az, hogy mi is az idő, miért egyirányú, azzal, hogy az entrópia növekedésére fogjuk, szerintem csak bevezetünk egy új dolgot amivel az előbbit magyarázzuk, de azt nem, hogy ennek miért kell így lennie. Az entrópiát általában rendezetlenségnek fordítjuk. Azonban ha a rendezetlenség helyett az összetettség szót alkalmazzuk, lehet hogy jobban megvilágítjuk ennek lényegét. És azt hogy az élő rendszerek nem ellene dolgoznak, hanem a különböző szinteken megjelenő kreatív folyamat, a komplexitás növekedése az amit entrópiaként azonosíthatunk.
Filozófiailag mondhatjuk, hogy a teremtés folyamatos, ma is tart, a rendszerek folyamatosan megteremtik önmaguk összetettebb, fejlettebb változatát, kapcsolatba kerülnek egymással és ez az amit időnek érzékelünk. Szerintem.
A filozófia tényleg azt a célt szolgálja, hogy az objektív tudásunk közötti hézagokat kitöltsük és ilyen formán tényleg közel áll a vallási rendszerekhez.
#81