VolJin#54
A Nagy Magellán-felhő az gyakorlatilag túl közel van hozzánk, 160 ezer fényévnyire, ami a galaxisunk méretével egy nagyságrendbe tartozik, és az így kapott tágulásérték egy nagyságrendbe esik az objektum saját mozgásával, hiszen az univerzum a tágulását leszámítva sem statikus. A tágulás mértékének nagyságára, ha feltételezzük, hogy az egyenletes, homogén, a legjobb módszer a "fényhorizont" (most találtam ki, mint kifejezést, bár lehet, hogy használják vagy másként nevezik) kimérése lenne.
Azaz mi a legmesszebbi objektum, amit "látunk", ahol a tágulás mértéke a fénysebességet pont elérte, és mögé már nem láthatunk. Ezzel viszont az a baj, hogy a tágulás mértéke időben nem állandó, és mi egy múltbeli állapotot látunk.