#25
Szerintem ott a pont!
Ez nem több mint cirkusz a népnek, a titánok bukása, Daidalosz zuhanása, avagy a Titanic effektus. Média felhajtást csinálni valami nagy bukásának, ami nem csak hogy nagy, hanem a legnagyobbnak állítunk be. Azért is helyes Titanic-efektusnak hívni ezt a jelenséget, mert azzal az esettel, helyesebben a mögötte kialakított média felhajtással rengeteg hasonlóságot mutat. Egyrészt ugye valami hatalmas erős bukásáról beszélünk, amit csodáltunk, de a bukással, a mögötte álló emberi gyengeséggel hozzánk hasonlóvá válnak a résztvevők. Így kompenzálja a kispolgári kisebbségi komplexusunkat, hogy lásd milyen hatalmas, dologról emberről beszélünk és a belső gyengesége végül a vesztét okozta. Mi is gyengék vagyunk, de mi okosak is, mert nem törünk olyan magasságokba, aminek a vége a törvényszerű bukás. Eza az egész valójában csak egy színmű, egy dráma, különböző műfajokra átírva, nem több. Nem az igazságról szól. Mert ugye teszem azt nem a Titanic volt a történelem legnagyobb személyszállító hajó szerencsétlensége, hanem egy német hajóé, a második világháborúban. Csak ugye azt egy náci mártírról (oppsz, van ilyen, Wilhelm Gustloff) nevezték el, akit egy zsidó terrorista merényelt meg, a hajót meg egy részeg szövetséges, szovjet tengeralattjáró parancsnok parancsára torpedózták meg. A hajón ráadásul nem voltak osztályok, mert az a német nép, a dolgozók üdültetésére lett építve. Hát ez marhára nem politikailag korrekt egy dolog. Jobb is napestig a Titanicot boncolgatni, ki volt a hibás, meg mi az atyaúristen történt, mint egy ilyen hírt még csak elő is venni.
Szal, Moore is meghúzza a maga határait, nyilván nem fog a társadalom kritikában egy vonalon túl lépni. De hogy ezt tegye és megokolja, hogy miért torpan meg egyszercsak, na most ott érhető tetten az igazság utáni vágyának határa. Ráadásul az előtt fogalmaz meg valami irányt, motiválja indítja el az embereket valamerre, hogy ennek az igazságnak a legmélyére hatolna. Ez inkább a propaganda, mint a dokumentum, tényfeltáró műfaj sajátja.
#25
