Még az 50-es évek elején egy ésszerűsítő brigád járta a földeket, új és hatékony technikára akarták tanítani a hagyományok láncaiban vergődő parasztságot. Útjukban egyszer meglátnak egy öreg parasztot, aki épp kaszálgat kinn a réten. Odamennek hozzá.
– Nem jól csinálja az elvtárs, így nem elég termelékeny a munkája. A kaszanyél túloldalára is kellene szerelni egy vasat, mert úgy akkor is vágná a füvet, mikor visszafelé húzza a kaszát.
...Mit lehetett tenni? Az öreg rárakott még egy vasat a kaszára. Egy év múlva megint elvetődik hozzá a brigád, megnézik a munkáját, de most sem elégedettek vele:
– Így már valamivel jobb, de még termelékenyebb volna az elvtárs munkája, ha hátul a nadrágszíjába beakasztana egy gereblyét.
– Egy gereblyét a nadrágszíjamba?! Minek?
– Mert úgy mindjárt össze is szedné a szénát maga mögött.
...Az öreg kénytelen-kelletlen ezt is megcsinálja, de mikor a következő évben újra meglátja az ésszerűsítő brigádot, hanyatt-homlok elhány mindent, elmenekül, de még futás közben is kiáltozik:
– Tudom ám, hogy mit akarnak tőlem, tudom én!
– Mit?
– Azt, hogy akasszak egy viharlámpát a tökömre, mert akkor éjszaka is tudok dolgozni.