A Leo1 legkorszerűbb NSZK változata is papír páncélzatú volt még egy T-72A-hoz képest is. A szomorú igazság, hogy a NSZK Leo1-esek legfeljebb a nem szovjet VSz országok legszarabb harckocsijai ellen voltak igazán használhatóak. Még annak a korszaknak a gyermeke, amikor úgy látszott, hogy a páncélozás reménytelen, mert a gránátok átütő ereje nagyon elhúzott a védelemhez képest, Az AMX-30 és Leo1 is úgy készült, hogy kb. a gépágyúk ellen álljon ellen, de a T-62 és a T-64 lövege ellen semmiféle esélye nem volt. Cserébe tény, hogy igen mozgékony volt. Aztán jött a T-64 páncélzata és megváltozott a felfogás. Legalábbis nekem így mesélték a hozzáértők, csak én azt nem értette, hogy ha ennyire alulpáncélozott volt, akkor mitől volt 42 tonnás, mert kb. ennyi a T-72A is úgy, hogy elég jól védett volt a maga korában. Persze lereagálták a fenyegetést az újabb TOW változattal és végül az egész hk kérdést rendezte a Leo2 és az M1 megjelenése, bár jenki oldalon csak az M1IP/M1A1. A Leo2A0 lényegében zárójelbe tette az összes nem szovjet VSz országban szolgáltó hk-t, nemhogy az A1 és A4 változatok.
Szovjet oldalon közben azért a T-72B és a többi ATGM képes hk tűzerőben bőven jó volt, APFSD gránátokkal azonban az A4 ellen igencsak kezdett elfogyni már az erő.
Szerintem, ha ennyire érdekel a téma, akkor irány a Haditechnika topik.
#69