• Tetsuo
    #85
    Most hirtelen ezeket találtam, ami nem nevezhető elfogultnak és arról ír, hogy kevesebbet dolgoztak a középkorban:
    Index Tudomány rovat
    Reuters cikk
    Adam Smith Institute neoliberális think tank
    Egy szociológia-professzor tanulmánya (MIT)
    Hasonlóan vannak cikkek (bizonyára) arról is, hogy kevesebb adót fizettek, mint mi. Én elsősorban más forrásokból tájékozódom, bevallom. Könyveket olvasok, ha lehet, az adott kor irattárait összegző, azt elemző (általában egyházi) tanulmányokat.
    Leginkább a vallás, illetve a metafizikai tradíció szemszögéből közelítem meg a történelmi kérdéseket. (Ezt másoknak is ajánlanám.) A "sötét középkor" tévhitei, mint pl. a Galilei elleni inkvizíció mítosza vagy az eltúlzott számú és hamisan előbbre datált boszorkányüldözések mindenki számára nyilvánvaló kellene, hogy legyen egy alap műveltségből eredően. Ezt is érdemes elolvasni a témával kapcsolatban.
    Ezt pedig még én sem olvastam és szívesen elovasom, különösen a magyar vonatkozása miatt és amiatt, hogy egy Domonkos-rendből kilépett történész írta.

    Valójában a civilizáció technikai fejlettsége egyre több munkát ad az embernek. Megfigyelhető a ma élő primitíveknél is, hogy minél kevésbé fejlettek*, annál kevesebb a napi munkájuk - általában. Ez a progresszivisták számára paradoxonnak tűnhet, erre nekik magyarázatot adni, hogy megértsék, hosszú idő lenne.

    *= A fejlett csak és kizárólak technikai értelemben értendő. A kultúra, morál, közösségek stb. szempontjából az emberiség általánosan nem fejlődött és fejlődik, hanem inkább visszafejlődik, vagyis hanyatlik.

    Az igaz (Sequoyah alább írta valahol), hogy a középkori (sőt már az ókori!) ember állat és növényfajokat, társulásokat irtott ki, vagyis bizonyos mértékig tönkretette környezetét, de a modern ember ugyanezt hatványozottan teszi.

    Az önmegvalósításról, az ego központba helyezéséről annyit, hogy a középkori embernek eszébe sem jutott volna ilyen, mert nem normális dolog. A művészet elsősorban nem a művészről szólt, hanem a műről, a mű pedig mindig szakrális volt.
    Mircea Eliade: A szent és a profán
    Hajdanán az embernek nem az ember és különösképp nem önmaga, hanem az Isten volt középpontban, azután pedig a közösség, mondjuk a család.

    A folyton hivatkozott Maslow-piramis egyik fő kritikája, hogy a modern, angolszász kultúra emberére vonatkozik, más kultúrkörben élőknek más a gondolkodásmódjuk, mások az ambícióik; ezenfelül túlságosan egyszerűsít és abból indul ki, hogy az ember racionálisan gondolkodik.